2015. július 29., szerda

Szeretteink - The Loved Ones (2009)

Szeretteink - The Loved Ones (2009)


Rendezte: Sean Byrne

Megtekintés: Horror kedvelők imádni fogják, ha együtt a család.

Byrne 2009-ben összedobta ezt a színes és beteg torture horrort, azóta pedig nagy a csend. Sajnos, mert van érzéke a feszültség keltéshez és borzalomhoz, még akkor is, ha én nem kedvelem a horror ezen műfaji leágazását. Mert nem rajongok a kínzásért és még szexben sem szeretem ezt az irányt. Talán ezért sem érdekel "A szürke ötven árnyalata" sem, pedig...

Egy hónap alatt dobták össze ezt a kisvárosi környezetben játszódó drámát. A női főszereplő Robin McLeavy előtanulmányként megnézett pár Tarantino filmet és olyan darabokat, amik a témába és elevenünkbe vágnak, mint pl. a Tortúrát, Stephen Kingtől.

Csendes kisváros, apa és fia hazafelé tartanak. A fiú, Brent (Xavier Samuel) vezet, habár jogsija még nincs. Eléjük lép egy véres és félmeztelen fickó, minek következtében a kocsijuk egy fának sodródik. Édesapja meghal. Eltelik fél év. Brent otthon magába forduló kamaszként menekül a heavy zene és a kirekesztettség világába, édesanyja neheztelése elől. Mindketten felelősnek érzik a fiút. Az anya szurkálásai és Brent lelkiismerete felőrli a fiút. Érzelmeit még barátnőjének is nehezen mutatja ki, inkább elzárkózik magába.

Brent-nek van egy csodálója is, Lola hercegnő (Robin McLeavy) személyében, aki külsőre félénk lány, ám erőt vesz magán, hogy meghívja a fiút a sulibálba. Brent ugyan nem neveti ki, de kikosarazza, hiszen jól megvan Holly-val (Victoria Thaine). A csendes külső mögött azonban vérszomjas, beteges düh munkál és ha a lány őrülete nem lenne elég, ámokfutásában partnerre talált apjában, aki készségesen segédkezik az elszabaduló vérrontásban, melynek egyik főszereplője Brent, a többi mellékszereplője pedig akik vagy szemet vetnek Lola hercegnőre, vagy valamilyen formában akadályozzák törekvéseiben.
Lola végül megszerzi amit akar. Neki senki nem mondhat nemet. Apuka ebben pedig teljesen mellette áll, hisz amit az ő kis hercegnője a fejébe vett, annak úgy kell történnie.

- Ne trollkodd szét a bulifotót! Mosolyogj és nézz bele!

Brent pedig a baleset óta, néha eljátszik a gondolattal, hogy ha már hibás, követi az apját a halálba, épp csak az utolsó lépés - illetve elrugaszkodás - hiányzik, hogy halálával vezekeljen. Talán még nincs eléggé meggyőzve, hogy ha öngyilkos lenne, az megold bármit is. Talán csak jobban fél, mint amit a világ felé mutat. Talán csak nem biztos benne, hogy ezzel tenné a legjobbat özvegy édesanyjának. De mindegy is, mert mikor Lola és apukája (John Brumpton) végül "vendégül" látják egy véres ünnepségre, melyben Brent lehet a fő fogás, a fiú már élni akar és megtesz bármit a szabadulásáért. Olyasmit is, amit korábban el sem tudott képzelni.
Vajon nem lenne egyszerűbb átadnia magát az őrült család kényének-kedvének?
Vajon nem "tartozik" ezzel apjának, kinek halálát közvetve ő okozta?
Valójában nem, hiszen a baleset közvetett kiváltó oka Lola és Lola apuka.
Mert közben összeáll a kép. A véres felsőtestű férfi, aki miatt az a kormány félre lett rántva, maga is a gyilkos család egy korábbi, menekülő áldozata.
Amikor Brent összerakja az egyet és egyet, már nem meghalni akar, hanem menekülni vagy bosszút állni.
Nem másért... a szeretteiért.

Aki ismer, tudja, nem rajongok az olyan filmekért, amelyekben a főszereplőket kínzásnak vetik alá. A "Motel" sorozatban is végig azért drukkoltam, hogy jöjjön egy banda, aki felszámolja a keleti blokk mészárlós brigádját. (Talán lesz ilyen része is a sorozatnak, amely egyre fáradtabb részekkel bővül...)
Nem bírom, ha a védtelent - legyen akár nő vagy férfi - kikötözik egy székhez, ágyhoz, totem oszlophoz vagy motorháztetőhöz és utána módszeresen levagdossák a testrészeit.
Az ilyen típusú filmekben nagyon erős Japán és társai és felzárkóztak hozzájuk például a franciák is néhány kaszabolós művel.
Az Ausztrál filmesek képesek meglepni az átlag mozinézőket, mert annyira kivül esnek a sznob Európán, annyira vegyes az ott élő emberek múltja, történelme, kultúrája, hogy bármilyen témában tudnak frisset nyújtani. Ez a filmjeikre főleg érvényes.
Csak egy példa: Mad Max sorozat!
Kevés sikerültebb utópia készült a témában. A második rész konkrétan mai szemmel is tökéletesen nézhető és elfogadható.

Még nincs vége a partynak! Senkit ne hagyj az út szélén. Bár... kés-ő!

A "Szeretteink" nem hiánypótló darab, kicsit kiszámítható is a vége, de azért közben meg-meglepi a nézőt. Az erőszak ábrázolása elég naturális, a szereplők pedig az átlagosnál erősebbek. A téma pedig kap némi egyedi ízt a belekevert enyhe vérfertőző szálnak (a szál az egy l... jegyezd már meg, vagy beléd állítok egy fúrófejet!!!) köszönhetően. Amit látunk, akár a szomszédunkban is történhetne. Ha nincs szerencsénk.
Végig szurkoltam a hepiendnek. Ennél a műfaji leágazásnál szoktam. A kínzó gyilkosokat szeretem, ha utoléri a végzetük. Akár a sokadik rész után is.

Szélesvásznú változatban láttam, ami nálam plusz pont a mozis hatás miatt. A zenére nem emlékszem, gondolom, nem az volt a lényeg. A fényképezés viszont szép.
Mondom, nem maradandó élmény, de rajongóknak kellemes szórakozás lesz.
Én nehezen vettem rá magam a megtekintésére, de végül nem bántam meg. A befejezés miatt.

70%

Szerencsére kedvenc oldalaim egyike segít abban, hogy megtekintsd a filmet:
Ezt csak nektek, szeretett olvasóim! :)
A filmet ugyan két műsoridővel is megtalálod a youtube-on, de fentebb az égetett feliratos változatot tudod letölteni.
Az imdb szerint a teljes változat - gondolom a képi erőszak nincs megnyirbálva - 84 perces. Ezt tudod az oldalról letölteni.

Ezt a bulit ki bírjuk hagyni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: