2015. április 21., kedd

Score: Curious Case of Benjamin Button, The – Score (2008)

Score: Curious Case of Benjamin Button, The – Score (2008)

Zene: Alexandre Desplat

Az első, amit tudtam Alexandre Desplat albumát hallgatva, az volt, hogy a témaválasztás eltér az eddigi David Fincher Ars Poetica-tól!

Mind a filmé, mind pedig a score-é!

Egyszerűen érezni, már magán a zenei anyagon – természetesen tévedhetek is, de nem hiszem – hogy most egy másféle stílusú filmet kapunk a rendezőtől. Talán azért is várom némi izgalommal, mert a sci-fis-dráma, legalábbis ami elvileg vértelen, nem olyan jellemző Fincherre. Amiket eddig csinált, azok mind feszült darabok lettek. Még a Játsz/Ma is, pedig abban ugye, komolyan senki nem halt meg. De mit is akarok mondani?

Desplat eddig nem lett a kedvencem, igaz, munkásságával vagy nem nagyon találkoztam, vagy egyszerűen nem tett rám mély benyomást. Most sem…

Láttam a Syriana-t, de figyelmetlen lehettem, mert nem is emlékszem, volt-e score zenéje… Bár, most mintha távolról hallanék valami kis… mindegy!

A Queen (tudod te, hogy nem a brit zenekarról van szó) című filmnek is szerzett zenécskét, de az a film sem kötött le nagyon, így kevésre emlékszem belőle.

Aztán van még itt: Színes fátyol, Arany íránytű, Túszdráma, Lány a gyöngyökkel, egyebek… Tehát egy féltucat zene és semmi emlék. Pedig már a Fantasy kompasz már eleve valami nyomott kellett volna hagyjon bennem, mivel szeretem a kalandos felnőtt/gyerek meséket.

De semmi…

 

Az első szám, – Postcard – felvezeti a főtémát, ami nem túl bonyolúlt, kicsit misztikus, kicsit múltba révedő, de halk, ereje alig.

A második, – Mr. Gateau – ismét a főtémából táplálkozik, és a kezdése, az alap, kicsit szintis effektusos, felizgat, de nagyon hamar el is hal. Pedig már azt hittem, lesz valami. Azért kellemes.

A New Life – mint negyedik track, csak címében emlékeztet egy nagyon remek akciózenéhez… De ez nem Jerry Goldsmith muzsikája a Totális recállishoz, így csak a fuvolák szaggatása emlékeztet a nagy elődre. De ez a nóta is olyan bájos.

Meg a következő… És utána.

A 12 Tracknál azért már vártam egy kis akciót, hiszen a cím ezt sejteti: Submarine Attack. Nos, felkészültek egy pörgős akciózenére? Igen, fel! Nem fognak azt kapni! Köszönjük! Egy kis reszelőcsapkodás, egy kis felemelkedés… Ilyen lanyha tengeralattjáró támadást még nem hallottam. Talán mert volt egy Vadászat a Vörös Októberre… De az is lehet, hogy a filmbeli tengeralattjáró simán csak egy hörcsög neve, aki kiszökik a terráriumából és felmászik a főszereplő ágyára.

Az egész album ilyen: Kellemes, harmónikus, lágy.

Egész éjjel ment a gépen, amíg aludtam, és más score-okhoz nem hasonlíthatóan, egyszer sem riadtam fel arra, hogy odavertek a zenészek az ütősökre. Tulajdonképpen egy nagyon finom altatódalt kapunk – szöveg nélkül.

Néha mintha hópelyhekkel játszanánk (Love Returns), mintha a gyermekkorunkba vágynánk vissza, de semmi maradandó…

 

Tracklista:

1…Postcards (2:51)
2…Mr. Gateau (3:02)
3…Meeting Daisy (1:22)
4…A New Life (3:39)
5…Love in Murmansk (3:53)
6…Meeting Again (2:41)
7…Mr. Button (2:05)
8…”Little Man” Oti (2:02)
9…Alone At Night (2:33)
10.It Was Nice to Have Met You (1:43)
11.Children’s Games (4:10)
12.Submarine Attack (2:40)
13.The Hummingbird (2:35)
14.Sunrise on Lake Pontchartrain (3:33)
15.Daisy’s Ballet Career (2:03)
16.The Accident (2:38)
17.Stay Out of My Life (1:44)
18.Nothing Lasts (2:54)
19.Some Things You Never Forget (4:36)
20.Growing Younger (2:14)
21.Dying Away (2:58)
22.Love Returns (1:44)
23.Benjamin and Daisy (2:32)

A sorrend változhat, de elvileg 23 track!

Teljes játékidő: Egy kerek óra, meg egy majdnem kerek perc!

 

40% vagy kevesebb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: