2015. február 10., kedd

A kísérő - The Homesman (2014)

A kísérő - The Homesman (2014)


Rendezte: Tommy Lee Jones


Megtekintés? - Ajánlom, de nem biztos, hogy tetszeni fog.


A magyar címválasztással komoly nehézségeim akadtak, miután vagy tíz fordítóban sem találtam megfelelő magyarítást a Homesman szóra. Végül a profán kísérőt találtam megfelelőnek, rövidített formában, habár szerintem az eredeti szó igazából egyfajta bérelt kísérőt jelenthet, akit pénzért fel tudunk bérelni egy adott feladatra. Másrészt viszont szójáték is, ami a történet szempontjából egyértelmű utalás Cuddy életére. És ezzel be is fejezném a címelemzést.

A film műfaja dráma-western és ha vicceskedni akarnék, egyféle olvasatban a horrorba is belekacsint: Miért, nem elég horror, amikor egy vidéki közösség három női tagját egyszerre szállja meg az őrület és lesznek erőszakosak, elborultak? Ha a női főszereplő sorsát tekintjük a film történetében, ugyancsak simán besorolható a mű valahová az "Ördögűző" és hasonló témájú filmek közé. Ebből is látszik, hogy 2014-ben sokat változott a western film műfaja, hiszen amiket az elmúlt évben láttam, egy sem volt egyértelműen és kizárólag csupán lövöldözős, nyál sercintős, indiános mozi.

Glendon Swarthout regénye erős darab. 1988-ban jelent meg és egy időben Paul Newman kezét is megjárta. Többet az elolvasása után írnék róla. A film megtekintése után pedig kívánom, hogy elolvassam, hiszen úgy érzem, a film csak karcolgatja azokat a lelki tényezőket, amelyek a drámai végkifejlethez vezetnek, már ami Mary Bee Cuddy sorsát illeti. Nem mondhatjuk, hogy 16 regényével a szerző nem volt termékeny. Néhány művét megfilmesítették már korábban. Több műfajban kipróbálta magát, komédiától a drámáig, westernig.

Mary Bee Cuddy (Hilary Swank), valahol Amerika távoli szegletében éldegél. Egyedül tengődik, az egyetlen "társa" a közeli farm gazdája, akit józan, logikai okokkal próbál meggyőzni arról, hogy nekik bizony együtt kellene folytatniuk a gazdálkodást, mint házaspár. Emberünk azonban nem így gondolja. Cuddy szórakoztató társaság, ha vacsoráról és egy kis zenéről van szó, de, hogy élni vele? Azt már nem. Kemény, akaratos asszony. Még egyszerű parasztunk is tuja, mennyire fejére nőne az asszony, ezért fogja magát és ha elutasításával nem döfte volna elég mélyen a kést az asszony szívébe, biztosan megtette következő kijelentése, amikor jelzi, hogy elutazik a nagyvárosba, hogy feleséget szerezzen.

Közben a környék hölgy tagjai között valami démoni pokoljárás veszi kezdetét és egyszerre hárman is megőrülnek. Van, aki katatón lesz, más végtelenül erőszakos, sőt, van, aki gyermekét fojtja a szennybe. A városka fontos emberei sorsot húznak, hogy a három beteget/őrültet ki szállítsa Iowa-ba, egy templomba, ahol majd gondjukat viselik. A sors úgy hozza, hogy Mary Bee elvállalja az utat és némi véletlen folytán mellé csapódik a kissé megbízhatatlan, lusta George Briggs (Tommy Lee Jones), hogy fizetett kísérőként segítse a pionír vándorlást, erővel és tapasztalattal, ami azért tragikus, mert George alapjában véve egy igazi lúzer, csínján minden erénynek, ami egy ilyen hosszú úthoz kellhet. Cuddy ezért - bár a férfi tartozik neki - felajánl háromszáz dollárt is, hogy gördülékenyebben haladjon a szekér.

A hosszú utazás alatt van idő megismerni a két karaktert. Míg ők is megismerik egymást.

A két ember egymásra utalva, három őrült nő társaságában igyekszik sértetlenül eljutni A-ból B-be. Ebert próbáló feladat, főleg, ha az ember magának is megnehezíti azt néha. Közben a vén csavargó és a dolgos, de vaskalapos gazdasszony megismerik egymást valamennyire. Mindketten esendő emberek, akik kapnak némi pluszt a másiktól. Hogy ezzel tudnak e élni, vagy nem, kiderül a filmből.

Hilary Swank ismét csúnya. Ez a nő, alapból sem a kedvenc női színészem, és újra és újra tud olyan szerepet magának keresni, amiben még az átlagosnál is lepusztultabban kell kinéznie. Ami röhej, hogy ezektől függetlenül meg eszméletlen a játéka. Egy erős kezű nő, aki maga is megbolondul kicsit abban a világban, melyben elvileg hölgyválasz van és ő mégis kiszorul belőle.

Tommy Lee Jones figurája sem egyszerű karakter. Magának való, igazi tróger, a végére azonban, - számomra homályos pszichológiai okokból - végül megembereli magát és elvégzi, amit neki szánt a sors.

Marco Beltrami zenéje kivételesen gyönyörű darab. A többször felcsendülő főtéma a legjobb filmzenei motívumok közé tartozik. Beltrami-nál legalábbis egészen biztos.

Vadnyugat: Sehol nem vagy biztonságban...

A többi fontos színészt méltatni nem nagyon van értelme, hiszen az őrült lányokat játszó trión kívül szinte senki sincs elég ideig a vásznon, hogy el tudjon varázsolni minket alakításával. Ettől függetlenül olyan nevek kaptak helyt a filmben, mint: James Spader, Meryl Streep, William Fichtner, John Lithgow, Hailee Steinfeld.

Amire kíváncsi lettem volna a filmmel kapcsolatban, hogyan tudta Jones rávenni a három hölgyet az őrültek eljátszására, hiszen ebben a szerepben nyumát sem látni a szépségüknek, sőt, valóságos boszorkányt varázsolt belőlük a maszkmester és a sminkes csapat.
Mellesleg Grace Gummer Meryl Streep kislánya és talán ez eddig a legfontosabb szerepe a kislánynak. (Aki már közel harminc.)

A három lány és a kísérő: Miranda Otto, Grace Gummer, Tommy Lee Jones, Sonja Richter
70%, de nagyon hangulatfüggő film.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha Jones megirigyelte volna Clint Eastwood öregkori sikereit és ezért beszállt volna egy amolyan "öregfiúk a filmes piacon" versenybe.

Figyeld:
- Tommy Lee Jones az akasztófán
- Mary Bee Cuddy megalázkodik egy kis szexért.
- A csecsemő gyilkosságos jelenet sokáig kísérteni fog, pedig nem sokat mutatnak, hála istennek.
- A filmzene - néha kicsit tolakodó - de nagyon érzelmes.

Ha szeretnéd ezt a kőkemény drámát megnézni: Akkor itt találod A kelletlen útitársat!

Vagy töltsd le innen, egy másik remek oldalról, ahol még ezen kívül is mazsolázhatsz: A kelletlen útitárs.