2014. december 30., kedd

A mumus - The Babadook (2014)

A mumus - The Babadook (2014)


Rendezte: Jennifer Kent

Jennifer Kent rövid ideig színésznőként érvényesült, hogy átnyergelve a kamera másik oldalára, első, egész estés játékfilmjében - beelőzte egy rövidfilm majd egy tévésorozat epizódja - köröket verjen férfi kortársainak zömére. Alig eszközökkel, csupán a hangulat és két remek színész segítségével az év egyik legfeszkósabb, alacsony költségvetésének ellenére is figyelemre méltó kamara drámáját, amely értelmezés szerint, bele csúszhat a horror kategóriába is akár.

A film címe egy anagramma: babadook - a bad book, és tényleg. A történet közepében egy anya, Amelia (Essie Davis), kisfia, Samuel (Noah Wiseman) és egy gonosz mese(?)könyv áll, amelynek felolvasása végül manifesztálja a mumust, anya és fia életében. Egy olvasat szerint. Azonban több lehetőség, magyarázat is lehetséges.

Amelia hét évvel korábban állapotosan, közvetlen a szülés előtt, balesetet szenved a férjével a kórház felé. A gyermek egészségesen megszületik az apuka viszont életét veszíti a karambolban. Amelia eddig nem volt képes feldolgozni a férfi halálát és ahogy Samuel nő és kezdi érteni vagy inkább érezni, hogy valahol mélyen anyu őt is felelőssé teheti a családfő elvesztéséért, egyre idegesítőbben és agresszívebben viselkedik. A páros lassan olyan szinten egymás agyára megy, hogy mielőtt rádöbbennének, hogy csak egymásnak vannak ők ketten, majdnem eljutnak arra a pontra, hogy szó szerint megöljék egymást.
Egy olvasat szerint.

Útóljára ilyen idegesítő kiskölyköt filmben Stanley Kubrick Ragyogásában láttam. A jelenet azonban egészen zseniális. Noah Wiseman eszméletlenül tehetséges.

Amelia, mióta elveszítette a férjét egy balesetben, mely közben viszont életet adott a fiának, Samuelnek, még hét évvel később is magát okolja a szomorú esetért. Alig bír aludni - amiben sokat köszönhet hiperaktív és végtelenül irritáló kisgyermekének - eljut az inszomnia olyan határára, amelyben már összekeveredik számára a valóság és fantázia, a mindennapok és a rossz álmok, míg végül olyan elviselhetetlen lesz számára ez az állapot, hogy fia életére tör. Csak a kis-srác leleményessége menti meg őket a szörnyű befejezéstől, mert amíg a pöcsös a mese és fantázia világ nyilvánvalóan nem létező teremtményeitől irreálisan retteg, addig az anyját megszálló vagy helyesebben, az anyján elhatalmasodó gyilkos düh arra sarkallja a fiúcskát, hogy felvegye a harcot a felnőttel, aki képtelen többé megvédeni a valótlantól, mivel gyakorlatilag a végtelenül kiélezett terhelés hatására ő maga lett az, akitől félniük kell.
Egy másik olvasat szerint.

Samuel kb. hatéves kis görcs, aki kiidegeli az anyját, akinek nem elég, hogy a férje sincs már közöttük, de még az ütni való kölyökre is gondot kell viselnie. Samuelnek van egy különleges képessége: a fantázia-világ ijesztő teremtményei közül képes némelyiket megidézni a félelme által, beszivárogtatva azt a mindennapi életükbe. Anya, Amelia igyekszik megbirkózni a nehéz feladattal, hogy a gyermek gondolatait megzabolázza, ám ebben semmilyen segítséget nem kap. Sem az iskolától, sőt, sem a családjától, sőt. Végül ketten küzdenek meg a manifesztálódott gyermeki gyötrődő lelkiismeret furdalással, míg végül a szeretet és harc furcsa keverékének köszönhetően minden a helyére kerül. Van, pl. ami a pincébe, láncra. Mert minden családnak vannak sérelmei, csontvázai és titkai.
Egy olvasat szerint.

Nem igazán derül ki, hogy babadook reális veszély, vagy az agy elkínzott kivetítése.

Babadook a gonosz halál könyve. Világot jár és felemészti a gyengéket. Csak olyan családoknál teszi tiszteletét, ahol érzi, az összefogó erő sokkal kevesebb, mint egy emocionálisan tökéletesen - nem csonka - családban. Ameliát és Samuelt nézte ki magának, tudván, hogy miután az apuka pár éve meghalt és Amelia belső, lelki törésen esett át, badabook kiélheti gyilkos hajlamait és átveheti a család felett az irányítást. Nem számol azonban azzal, hogy valamennyi nehézség és díszfúzió ellenére, anya és gyermeke szeretik egymást és hiába félnek a lelketlen mumustól, hiába csupán ketten tudnak vele szembe nézni, elég erejük van hozzá, hogy megállítsák, sőt, akár megbéklyózzák, hogy soha többé ne okozzon senkinek kínt és fájdalmat az amúgy nem tudni, honnan előkerült démon.
Akár így is lehet olvasni.

Kent drámája nem kínál egyértelmű megoldást. Nem is baj.
Hangulatos, szeretni való darabot tesz a néző elé. Minimális akcióval, mégis pattanásig feszült helyzettel. Nagyon kevés az erőltetett ijesztgetés. A horror lassan kúszik fel a hátunkon, míg végül tetőzik.
Ha isten tette őket próbára - szeretetüket pl . -akkor ők ketten helyt álltak.

Samuel felveszi a harcot, hogy visszarángassa anyját a valóságba. Fegyver és szeretet.

A fényképezés kifejezetten szép munka, hangulatos. A széles vászon általában eleve megvesz kilóra. Itt is ez történt. Nem állítom, hogy a kedvencem az ilyen felépítésű horror - redneck fogyasztó vagyok, nekem folyjon a vér! - mégis, kellő figyelemmel leülve elé, elég szórakoztató darab.
A főszereplő Essie Davis egészen bravúros a szerepében és a Samuelt játszó kis töki szintén nem egyszerű kisgyerek. Szinte látom magam előtt, ha ez csokit akar a supermarket közepén visítva, azonnal megkapja.
Remek jelenetek, amikor anya és fia körbejárja a szoba szegleteit és ellenőrzi, hogy nincs szörny az ágy alatt. Ezt csak egy igazi anya képes megtenni a gyerekéért.
Én alapból elvagyok a kicsikkel, de Samuel figurája nagyon kényes kötélen egyensúlyozott a filmben. A lényeg, hogy a film végére meg kell kedvelni a kis görcsöt, ami elég nehéz, az első félóra eseményeit tekintve. Azért nem elfelejtve, hogy csak egy kamaradrámát nézek és lelki vetülete mi lehet a korabeli gyereknek, ha feltételezi, hogy az egyik szülő halálának körülményeibe beletartozik az élete, egészen jól adják vissza a karakter viselkedését.

Nagyon eltalált pillanatok: Anya és fia együtt ellenőrzik a lakást; nincs e szörnyeteg a sötétben?

70%

Figyeld:
- Samuel rohamai
- Nem viszik túlzásba a babadook figuráját
- A nyitott befejezés: vajon végleg megmenekültek ebből a "lázálomból"?