2014. július 30., szerda

Sandra Bullock 50 éves!



Mivel Sandra Bullock egyik kedvenc színésznőm - általában ő az első, akinek nevét be szoktam dobni egy ezzel kapcsolatos kérdésre - és a születésnapja is most volt esedékes, gondoltam, összegyűjtöm a 10 kedvenc Bullock filmemet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor rá kellett döbbennem, hogy nem a filmjei fogtak meg, hanem inkább a szomszéd lányos kisugárzása és nem a munkássága miatt tartom vonzónak, hanem mert magamban kialakítottam egy szerethető, pozitív képet és ahhoz ragaszkodom. Lehet, köszönhető ez első két találkozásomnak vele, amikor is rögzült, hogy meg tudnám zabálni...

Szóval, az 1964, július 26.-án, a Virginiai Arlingtonban született Sandra Annette Bullock 10 filmjét szedtem össze, amiket jobban kedvelek a többinél.

1. Féktelenül - Speed (1994)


Azért sokat elárul Bullock hírnevéről,
hogy itt még sok poszter variációra nem került fel.
Annie Porter (Bullock) történetesen éppen akkor ül fel egy távolsági buszjáratra, amikor a csalódott Howard Payne (Dennis Hopper), azt kiválasztja egy zsarolási kísérlethez és bombát szerel rá. A buszra... A feladat, hogy a túszok életét megóvja, Jack Traven (Keanu Reeves) rendőrtisztre hárul és a veszélyes akció közben nagy segítség neki a melegszívű, fiatal Annie, aki szerencsére megbirkózik a buszvezetéssel, miután a sofőr megsebesül. A Speed egy pörgős és izgalmas akciófilm, amiben Bullock bemutatkozott a nézőknek. Előtte is készültek filmjei, amikre addig a kutya sem volt kíváncsi. Sőt, némelyikre utána sem.

A Féktelenül kritikája itt!
















2. A pusztító - Demolition Man (1993)


1993-ban elképzelhetetlen volt,
hogy Bullock arca a poszterre kerüljön.


Bullock egy évvel korábban eljátszotta a filmtörténet legédesebb rendőrét, Lenina Huxley-t (akinek filmbeli neve nem véletlenül csengett össze a brit íróéval, Aldous Huxley-val, aki megírta a "Szép új világ" című disztópiát.) aki unalmas mindennapjait szeretné feldobni némi akcióval, holmi filmek nézegetése helyett. Szerencsére a szuper-börtönből megszökik egy XX. századi, igazi kemény tökű sittes, akivel az elpuhult jövő rendfenntartói és polgárai nem tudnak mit kezdeni. Milyen szerencse, hogy annak idején a bűnözőt elfogó zsarut is hidegre tették. Olvasztás után kezdődhet a leszámolás, melyben tevékenyen Huxley kisasszony is kiveheti a részét. Stallone és Snipes kettőse mellé bőven befért a humor, Bullock személyében. Sokaknak az ő testhez álló szerelése és bádogtákolmányt a fejre szexjelenete örökre beégett az agyba. Pont, ahogy a jövő szex.









3. Aludj csak, én álmodom - While You Were Sleeping (1995)


Erről már teli szájjal nevetve mosolyog ránk a színésznő.


Igazi limonádé, melyet talán a kutya sem látott volna, ha nem a feltörekvő kedvenc a női főszereplő és az akkor még húzónév Bill Pullman. Jon Turteltaub ekkor még kevés pénzből dolgozott. Lucy metró pénztáros és teljesen véletlenül úgy hozza a sors, hogy álmai pasiját kell kirángatnia a sínről, miután az elájult és beesett az érkező szerelvény elé. Miután az álompasi kómába esett, adja magát az ötlet, hogy a családnak Lucy beadja, ő a jövendőbelije a fiatalembernek. Erre rásegít, hogy miután a férfi felébred a kómából nem emlékszik semmire és sodródik a Lucy általgerjesztett árral. Kicsit csinált történet, nyálas befejezés, szerethető karakterek.










4. Ha ölni kell - A Time to Kill (1996)



A kilencvenes években nagyon elindult John Grisham írói karrierje. Minden megjelenő ügyvédes tematikájú regényét felvásárolta a filmipar és híres színészekkel, minimum tehetséges rendezőkkel, azonnal meg is filmesítette a könyveket. Ebbe a szórásba esett bele Bullock, aki egy déli államban, fehérek kárára elkövetett gyilkossági kísérlet miatt, elítélésre váró fekete férfi védői oldalán jelenik meg, az akkor még másodvonalbeli Matthew McConaughey oldalán. Az ítéletre váró fekete pedig Samuel L. Jackson. Az egyéb szerepekben is csupa ismert arc jelenik meg. Ellen Roark, aktivista szerepe nem túl nagy kihívás és nem is egyértelműen főszerep. A filmet nem a csavaros történet menti meg - Grisham egyébként is általában egy "poénra" építi fel a könyveit - hanem a rendkívül impozáns színész gárda.









5. Majd elválik - Hope Floats (1998)


A poszter több változatánál vigyáztak,
hogy Bullock arca több hangsúlyt kapjon, mint Cronnick Jr.-é.

Végtelenül szentimentális és ezért csöpögősre sikerült romantikus dráma egy amerikai átlagos háziasszonyról, akinek élete romba dől egy leleplezős műsorban, amikor megtudja, hogy a férje a legjobb barátnőjével csalja. Birdee elmenekül a nagyvárosból, vissza édesanyjához, hogy újra építse az életét. Szerencséjére Justin (Harry Cronnick Jr.) aki amolyan ezermester és édesanyja jó ismerőse, kéznél van, hogy átsegítse a nehéz időszakon, mivel már kislány korában beleszeretett a hóbortos nőbe. Forest Whitaker nem termékeny, mint rendező, viszont nagyon jól irányítja színészeit és sok hangsúlyt fektet a karakterek jellemfejlődésére. Ez az, ami miatt szerethető ez az amúgy szirupos mese. Ez volt az első Fortis film, amelyet Bullock produkciós cége készített, a Twentieh Century Fox-szal közösen.











6. Ház a tónál - The Lake House (2006)


A "Majd elválik" után elég ötlettelennek tűnő poszter.

Ez nálam azért került a listába, mert ismét együtt a két Speedes kedvenc, egy romantikus-fantasztikus filmben. Igaz, egy dél-Koreai Remake-ről van szó, a Siworae című drámáról, ami sokat elvesz az eredetiségből, viszont nagyon hangulatos és szépen van fényképezve, a történet pedig hátborzongató és érdekes felvetés. Alex Wyler kivesz egy tóparti, enyhén lepukkant házat. Felújítja és közben üzenetet talál az előző lakótól  és viccesen válaszol rá, majd beteszi a postaládába. Válasz érkezik. Mire észbe kap, belebonyolódik egy idősíkokat átlépő, varázslatos kapcsolatba. A film egyik jó poénja, hogy az egyik szereplő szájából tökéletes kivonatát kapjuk meg Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődésének"
Másrészt, aki fogékony a romantikára, annak simán bebőgetős.











7. A megérzés - Premonition (2007)




Linda Hanson (Bullock) tök átlagos feleségek mindennapjait éli, míg azután az egy nap nem az a nap jön el életében, aminek kellene. Hamarosan rádöbben, hogy valahogy az időben ugrál, egy hét eseményein belül. Közben élete ezek mellett fenekestül felfordul és nehéz döntések előtt áll, hogy vajon hogyan tovább. Nálam a sci-fibe, fantasztikumba hajló történetek előnnyel indulnak, ha érdekes kérdéseket vetnek fel. z a nem tökéletes darab, hibái ellenére is olyan kérdésekkel játszadozik el, amiken a film megtekintése után magunk is elrágódhatunk.












8. A szív bajnokai - The Blind Side (2009)




Egy fehér háziasszony elhatározza, hogy segít egy hátrányos helyzetű fekete diákon. Szép dráma vagy demagógia? Nehéz eldönteni, viszont Bullock érdekes figurát hoz és a történet sem unalmas. Meg valami díjat is ért... Nem egy sokszor nézős darab. Nem is a kedvencem. Viszont legalább Bullock sokat van a vásznon. Talán itt vettem észre először rajta, hogy kezd rajta nyomot hagyni a kor.















9. Gravitáció - Gravity (2013)




Fórumokat olvasgatva észre vettem, hogy megoszlanak a vélemények Bullock és Clooney kettősére építő űrhajós forgókerékről. Nem csodálom. Bullock tényleg odatette magát, a látvány elképesztően... elképesztő. Ugyanakkor nem látunk mást, mint másfél óra szerencsétlenkedést és menekülést, melynek végén, a főhős, akinek őrangyala nem a vállán pihen, egyenesen felbújt a seggébe - szpojler - megmenekül! A történet éppen ezért nem túl izgalmas számomra. Oké, meg van csinálva, Alfonso Cuarón elképesztően zseniális rendező, akinek markáns kézlenyomata a képkockák sarkában virít, mégis, csak egy másfél órás inalást látunk.











És itt látszik, milyen nehéz 10 filmet összekaparni egy kedvelt színésznőtől, amit jó szívvel tudnék ajánlani megtekintésre, így a végére tettem egy kakukktojást, amit mindenképp kerülj el!

+1

Ő a megoldás - All About Steve (2009)


Amit a poszteren látunk Sandra-tól, nos, azt a filmben is hozza...
Hiába, nem jelent semmit, hogy valaki Oscar-díjas színésznő. Még a legnagyobb nevek is bevállalnak egy-egy hisztérika szerepet. Sajnos, nem tudom, mi járt Sandra Bullock fejében, amikor bevállalta ezt a szerepet - vagy a pénz, vagy, hogy megfekteti Bradley Cooper? - az azonban biztos, hogy Mary Horovitz nem szerethető karakter, hanem szimplán idegesítő. De mint az állat. Cooper valami riporter, Mary meg valami rajongója és örökké a nyomában lohol. Már nem emlékszem, mi lett a vége... nem nekem ciki. Megért egy arany málna díjat és Bullockban volt humorérzék: átvette!

Van néhány cím, ami kimaradt, tudom.
Csak egy paraszthajszállal.

2014. július 28., hétfő

Csáposok - Grabbers (2012)

Csáposok - Grabbers (2012)


Rendezte: Jon Wright


"Igyunk, az életünkre! - Az életünkért!"

Furcsa volt tök véletlenül egymás után megnézni két olyan filmet, amelyben Ruth Bradley a főszereplő. Az egyik ugye ez a film, a másik pedig a tegnap a kezem ügyébe került "A bőrödbe bújva" című duko-dráma. A két film alatti három évecskében Bradley előnyére változott - a ducmó kiscsajból egy telt, de csinos nővé érett és még a műfaj ellenére is nagyon jól helytállt a horror-komédiában.

A Grabbers ugyanis egy klisékre épülő, azokat direkt egymásra rakosgató horror komédia, amely az "Ahová lépek, szörny terem" ír-sörözős-nyálkás-
szörnyes megfelelője. Se több, se kevesebb.
A film kellemesen, sörként lecsorgó másfél órácska. Nem akarja megváltani a világot, nem is fog maradandó élményt okozni, kihagy néhány ziccert is, vér sincs benne elég, mégis, egészen jól működik, szórakoztat.

Valahol Írországban található az Erin sziget - kerestem a gugli map-ban, és nem jártam sikerrel - ahol két hetes szünidő kezdődik. A szigetet elhagyják a családosok és gyerekesek, a rendőrfőnökkel egyetemben, ám mivel helyettese, Ciarán O'Shea (Richard Coyle) egyébként is állandóan ünnepel, ezért vagy részeg, vagy másnapos, tetszőleges sorrendben, a góré kéret egy segéderőt a túlpartról, hogy legyen valaki a falu lakosai közül, aki lehetőleg színjózan. Ez a hálás feladat az enyhén karót nyelt Lisa Nolan-nek (Ruth Bradley) jut, aki habitusában teljesen O'Shea ellentéte. Amik általában vonzzák egymást...

Pár nappal korábban meteor csapódott a tengerbe és ezzel egy időben, a néző számára láthatatlan lények mészárolták le egy halászhajó legénységét, akik véletlenül túl közel voltak a becsapódás helyéhez. A parton közben hatalmas haltetemeket sodor partra a víz, amelyek ismeretlen állat támadásának eshettek áldozatul. Ebbe a szituba csöppen Lisa és Ciarán. Egyikük nagyjából leszar mindent, a másiknak viszont kevés a tapasztalata. Egyetlen tudós fiút leszámítva csak Paddy, a sziget legrészegesebb figurája tud információkkal szolgálni a nyomozás ügyében és az eredményeik nem olyan irányba haladnak, amerre szívesen mennének.

Néhányan elhaláloznak a sötét éjszakában, mire végül megvilágosodnak rendőreink: ha már úgyis itt a világvége, legalább basszunk be, másrészt, a pelyhes állú tudós is arra a következtetésre jutott, sörrel lehet védekezni a szörnyek ellen. Azok imádják a vizet, szürcsölik a vért, ám az alkohol kikészíti őket, akár egy taknyos iskolás fiút. Milyen szerencse, hogy Írország legrészegesebb közösségébe kötöttek bele. A helyiek minden alkalmat megragadnak, hogy megragadjanak egy söröskorsót. Az egyetlen kocsma pedig tárt karokkal várja őket. Csak tessék szépen becsordogálni és fogyasztani. A szörny meg majd elhúzza a csápjait...



A film, ha komolyan vesszük, csalódás lehet. Annyira kiszámítható, unásig látott panelekből épül fel, viszont, jól mondja fel a leckét, amit olyan társaitól tanulhatott, mint Hitchcock "Madarakja", Spielberg "Cápája" vagy Underwood "Ahová lépek, szörny terem"-je. Kellő ritmusban és mértékben adagolja a feszültséget, egészen a végkifejletig, amelynél azért kicsit megtörik a lendület. A trükkök és a zene egészen korrekt. Nem videós, mesterségesen szar beállításokkal operál. A film mozi szerű, nem tűnik olcsónak és a környezet, a sziget képei kellemesek a szemnek. Az angol-ír humor (szétválasztható ez egy Európai nézőnek?) egészen jól működik. Semmi harsányság, csak jópofa beszólogatások, színészi reakciók. Nem egy térdcsapkodós darab, ettől függetlenül lehet rajta mosolyogni is, borzongani is. Szerencsére a CGI nagyon szépen van megcsinálva a büdzséhez képest. Amerikai filmek szoktak itt elvérezni, ahol ez a kis költségvetésű mozi talpon maradt. Igaz, nem vágják arcunkba a szörnyek - csápok - folyamatos jelenlétét, sőt, ha már vérengzés, kicsit talán több vért is elbírt volna a film, mégis, vállalható darab, amely elé odaülhetnek a haverok és megihatnak pár sört. Annyit nem fognak tudni úgy sem, amennyit a vásznon isznak...

Ruth Bradley meg amennyire irritáló volt "A bőrödbe bújva" drámában, itt annyira szerethető.
Csak nem értem, miért nem úszott a kis tudósunk a végén a partra?
Oké, elszállt a picsába, de az ilyen filmek nem feledkeznek meg a mellékszereplőkről.
Ja, és Paddy szerepében Lalor Roddy eszméletlen figura.

 55%

Vajon ki ő?

Nézzük csak ezt a tüneményes kislányt.
Vajon ki ő?

Nincs meg?

A hölgy nem más, mint Forest Gump mamája, azaz Sally Field színésznő.
Igen, valamikor ő is kislány volt.


Blog: Amerikában egy 80 éves férfi agyon lőtte a hozzá betörő, elvileg terhes nőt

A cikk egyik elérhetősége.
Tudom ajánlani a kommentek elolvasását. Milyen kevesen álltak a "terhes" nő oldalára.
Agyonlőtte a nőt.

De gondoljunk bele, hogy a betörésre induló nőket esetleg kiképezik egy ilyen esetre...

- Örülök, hogy mind itt vagyunk. Két hete találkoztunk utoljára. Üljetek le. Ti is ott az ablak mellett. Bizonyára emlékeztek, legutóbbi "Hogyan törjünk be terhes nőként!" szemináriumunkra. Ott folytatnám, ahol abba hagytuk. De vannak új arcok is... Szia. Megtudhatjuk a neved és hogy hányadik hónapban vagy?
- A nevem Kolompár Rozál és három napos vagyok. Három napja az uram rendesen alám vágott, azóta minden nap hányok és...
- Köszönöm, ennyi elég lesz. Szóval, mi itt tanácsokat adunk terhes hölgyeknek, hogyan járjanak lopni. Hogyan ne veszélyeztessék a magzatot, stb. A tolvajlás, rablás veszélyekkel járhat a magzatra, babára nézve. A mi feladatunk, hogy gyakorlati tanácsainkkal megkönnyítsük a mindennapokat, amikor lopni jártok. Az első pont, bizonyára emlékeztek, hogy a lehetséges áldozat szokásait jól fel kell térképezni. Mivel a betörésre kiválasztott házat valószínűleg először kívülről tudjuk megvizsgálni, nem árt odafigyelni a következőkre:
a.) a ház forgalma. Okos terhes betörő nem dolgozik olyan környezetben, ahol átjáróház van. Bejárónő, sok unoka, kíváncsi szomszédok, öreg barátok, stb. Csak olyan nyugdíjashoz érdemes betörni, akinek se kutyája, se macskája. Akihez nem jár a postás, a körzeti orvos. Aki lehetőleg a periférián él, vagy a prérin, de számítható nála némi bevétel. Ez a pont tehát a feltérképezés része.
b.)

és így tovább.


2014. július 27., vasárnap

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)


Rendezte: Simone North



Simone North filmdrámája egy valós történetet dolgoz fel. Ez a legszomorúbb az egészben.
Sajnos, társadalmunk egyik rákfenéje, hogy ahány ember, annyi problémával él. Ezek egy része mentális, lelki "betegség", amely gyerekeket, kiskorúakat érinthet. Értelmetlen és megmásíthatatlan erőszak, melyet hasonlóan fiatalok követnek el, vélt, vagy valós sérelmeikért. Lehet más véleményed, de szerintem, amikor egy gyerek vagy fiatalkorú erőszakhoz folyamodik, melynek vége egy - vagy több - élet kioltása, ott az agyban vannak komoly bajok. Mindig történtek ilyen esetek, nem feltétlenül az elmúlt évszázad "találmánya", csak egyszerűen jobb az információáramlás, így bárki értesülhet ezekről a kirívó esetekről.







Pár évente készülnek filmek a témában, melyek hasonló témát és megtörtént eseteket dolgoznak fel. Például a Columbine-i mészárlás, melyben két középiskolás kezdett lövöldözni az iskolájukban, megölve sok gyereket, tanárt és végül magukkal is végeztek. (Elefánt, Kóla, puska, sültkrumpli) Vagy a két fiatal lány, akik kifacsart szerelmüket egyik édesanyjának meggyilkolásával szentesítették. (Mennyei teremtmények)






Ez a fajta út, melynek a vége akár a halál is lehet, komoly társadalmi probléma. Hosszú út vezet odáig, míg végül egy fiatal eljuthat oda, hogy mások vagy saját életét kioltsa. Vannak jelei, amit viszont legtöbbször a környezet nem észlel, nem tud dekódolni. Miért van így? Talán, mert legtöbbször ezekkel a fiatalokkal nem foglalkozik a környezetük megfelelően. Leszakadtnak érzik magukat a társadalomtól, amire a válaszuk olyan durva lehet, hogy amitől féltek - tudniillik kívülállók lesznek - az bekövetkezik.
Azután a média ujjal mutogat a filmek hatására, a videójátékok durvaságára, az iskolák felelősségére. Címlapra kerülnek az esetek, azután telnek a napok és amíg nem történik hasonló eset, mindenki elégedetten fekszik le aludni.










Vannak fiatalok, akik ellenőrizhetetlen érzéseiket stílus mögé rejtik, mint pl. az emo. Mások számára fura zenéket hallgatnak, egységesen viselik hajukat, jellegzetesen öltöznek, együtt érzik jól - vagy rosszul - magukat. Lázadnak a konvenciók, az elvárások ellen. Keseregnek az életről, halálról. Véleményük van mindenről, viszont sokkal kevesebb igazi tapasztalatuk. Ezzel még nincs is gond. Viszont vannak olyan elszigetelt esetek, amikor az illető énképe olyan mértékben roncsolódhat, akár külső, akár belső hatásokra, hogy személyiségük eltorzul, majd eljutnak egy pontra, melyet átlépve esélyük sincs többé normális életet élni. Pedig, környezetük szerint addig ők normálisan éltek, csak valamiért ezek a gyerekek, fiatalok érzik úgy, hogy az az élet nekik nem elég, nem normális.
Gyűlölhetnek feladatokat, egy családtagot, az iskolát, akár saját magukat. Problémáikat végül kivetítik egy vélt vagy valós ellenségre - valós lehet a folyton kegyetlenkedő szomszéd fiú, aki suli után elveri őket - és robbannak, akár egy bomba.
Az esetek többségében a robbanó bomba ereje önmagukra terjed ki. Ilyenkor elszökhetnek otthonról, vagy legrosszabb esetben öngyilkosságot követhetnek el. Máskor érdekszövetséget kötnek hasonló fiatalokkal és együtt igyekeznek feldolgozni a problémáikat. Ez kimerülhet abban, hogy feldúlnak elhagyott házakat, felfedezik a szexualitásukat, állatokkal kegyetlenkednek, idegenekre támadnak. Máskor csak összegyűlnek valahol és körbeadnak némi kábítószert.


Vannak fiatalok, akiknek mindez nem kecsegtet megoldással. Kivetítik valakire a bennük tomboló dühöt és lépnek.

Ez a film az 1999-ben meggyilkolt ausztrál kislányról és gyilkosáról szól. A 15 éves Rachel Barber-t (Kate Bell) korábbi babysittere, az önképzavaros Caroline Reed Robertson (Ruth Bradley) fojtotta meg. Miért?
A tragikus eset után megjelent, tényeket tárgyilagosan feldolgozó regényhez képest mindenképpen szegényes magyarázatokat kapunk, ám még így is nyilvánvaló, hogy Caroline egy beteg lány, akin talán lehetett volna segíteni... ha ő is akarja. Nem akarja. Megoldja magától.
Ebbe hal bele a kislány és kerül Caroline börtönbe.
A film a felszínt karcolgatja. Csak apró szeleteket láthatunk a környezet reakcióiból. A család reménykedik, hogy előkerül a kislány. A rendőrség csak töketlenkedik. A szomszédok pedig értetlenkednek. Mindenkinek van valamilyen elmélete: - Biztos csak lelépett itthonról! Kivett pár napot. Nyaralgat...


Mindeközben egy lány súlyos titkát és hasonlóan súlyos csomagot ás el a család egyik földjén.
Caroline elpusztította az ellenséget. Az ellenség - szerinte - a gyönyörű Rachel Barber. Miért?
Mert szép.
Mert van fiúja.
Mert imádja a családja.
Mert élvezi az életét.
Szóval miért?
Mert mindaz, ami Caroline nem.

Ez Rachel hibája?
Nem...
Caroline huzalaival van a baj.
Nincs megelégedve az életével, önmagával és mivel ezen nehéz változtatni, lerombol valamit, ami szerinte nála és életénél jobban működik

Kis mértékben megérthetjük Caroline tetteinek mozgatórugóit, talán kicsit sajnálhatjuk is, azonban ennek ellenére egy normálisan - mi a normális, ugye? - gondolkodó ember mindentől függetlenül el kell hogy ítélje, a cselekedetiért. Soha nem lehet megoldás a problémáinkra egy másik ember elnyomása, legrosszabb esetben a halála. Ne menjünk most bele a filozófiai mélységekbe, meg abba, hogy ennek ellenére egész üzletágak, társadalmak zsákmányolják ki a gyengéket és a gyerekeket is akár. (Gyermekmunka, gyerekhadsereg, gyerekpornó. Abba sem mennék bele, hogy elvétve előfordulhat, hogy egy gyerek megöl valakit önvédelemből. Ez a ritkább. Emlékezzünk vissza Simek Kittire, aki nevelőapját gyilkolta meg álmában. wikipédia. Nincs idő az Asperger szindróma kifejtésére sem.)


Caroline gondolatain kívül kapunk szeletet a család kétségbeesett kísérleteiből, hogy előkerítsék a lányukat. Nem sokat, csak annyit, hogy jusson néhány jó jelenet a felkért karakterszínészeknek, Guy Pearce és Miranda Otto tolmácsolásában.
Kőkemény filmdráma. Éppen ezért ne várjunk megnyugtató befejezést.

Figyeld:
- Caroline kifakad az apjának
- Rachel meggyilkolása.
- A belső monológok.

80%

De nehéz lesz végignézned.
Ha vállalkozol rá:
- A bőrödbe bújva (2009)

Hasonló filmek:

- Genya (Bully, 2001)
- Kilenc áldozat (Heart of America, 2002)
- Hívatlanok (The Strangers, 2008)
- Gyilkos kilátások (Eden Lake, 2008)
- Elefánt (Elephant, 2003)
- Ken Park (Ken Park, 2002)
- Mennyei teremtmények (Heavenly Creatures, 1994)
- Gyerekgyilkosságok 1993

És hogy mennyire időszerű volt a cikk?
Tessék, megírtam és másnap ebbe a cikkbe botlottam a neten: lefejezte társát.

A feláldozhatók 3. - The Expendables (2014)

A feláldozhatók 3. - The Expendables (2014)


Rendezte: Patrick Hughes

Ők benne vannak.

A címével ellentétben, egyre inkább úgy érzem, hogy a film a nem feláldozhatókról szól. A forgatókönyv írói egyszerűen nem merték meglépni, hogy valakit hidegre tegyenek, csupán csak félre... Legalábbis a főszereplőink közül. Sajnos, a karizmatikus ellenség meg lassan egyetlen személyben képviselteti magát, míg csatlósai arctalan és levadászható masszává olvadnak össze. Ez lesz végül talán a franchise legnagyobb hibája: egyszerű és izgalom mentes agyaggalamb lövészetté silányul a tesztoszteron mozi. Ezen még az sem segít, hogy friss arcokat hívnak a kötelékbe, hiszen a film azt sugallja, hogy harcosaink érinthetetlenek. Akkor meg kinek szurkoljunk?

Farokméregetés, késsel...

Mindenesetre Stallone promóciós videóját párba állítva Schwarzenegger pár cikkel alább tárgyalt akció-drámájával párba állítva, kijelenthetem, hogy Stallone - talán mérete miatt - jobban mutat a vásznon, hihetőbb, hogy fékezhetetlen akcióhős. Schwarzi már túl darabos.

Rögtön, első körben egy szerencsés és nem túl látványos szöktetéssel indul a film. Az adócsalásért sittre jutott Wesley Snipes-ot menti ki a brigád, egy Denzali börtönből. Próbáltam a helynek nyomára akadni a neten, de gugli barátom számára ismeretlen tartománynak bizonyult. Mire a végére jutnak a fiúk a mentőakciónak, legyaknak egy komplett börtönvonatot és a hozzá tartozó teljes komplexumot. (Body count nem lehetséges, mivel a CGI robbanás nem teszi lehetővé, hogy összeszámoljuk a kis apró, mesterségesen generált figurákat.)
A srácok mindjárt, menekülés közben összemérik a farkukat, de nem tudjuk meg, kié a nagyobb.
Ezután Mogadishu, Szomália a célállomás, ahol öregjeink belefutnak egykori társukba és az azóta rossz útra tért Conrad Stonebanks-be (Mel Gibson). Sosem tartottam Gibson-t Shakespeare-i magasságú színésznek - nem, még a Franco Zeffirelli féle Hamlet ellenére sem - mégis kisujjból lejátszik mindenkit a stábból. Ezért is sajnálatos, hogy tudjuk, valószínűleg ő már nem lesz ott a folytatásban. Gibson karrierjét figyelve, teljesen érthető, miért vett részt ebben a marháskodásban. Komolyan ugyanis nem nagyon lehet venni a filmet.

Az apró Banderas a film titkos fegyvere.

Eddig sem voltak egyszerűek a leszámolások, hullott az ellen, ám mostanra, mire kifut a kaland, valóságos háborút vívnak hőseink az ellenséggel. Ha közben páran bekapkodnának golyókat, még izgulnék kicsit. Így semmi dolgom nincs, mint hátradölve, bárgyú mosollyal nyugtázni, hogy Antonio Banderas testhelyettesítője ellopja a show-t, és Ronda Rousey, egykori judó bajnok és MMA harcos egyáltalán nem ronda. Az ő párosuk a legnagyobb poén a filmben. Banderas pedig olyan öniróniávl rendelkezik, hogy aki eddig nem szerette, most kedvelni fogja. Teszem hozzá, simán átemelte a Csizmás a kandúr karakterét a Shrek című animációs sorozatból. Némi Zorro beütéssel.

A mozit nézve az ember kikapcsolhatja az agyát és fogadásokat köthet, legközelebb kiket fognak behozni még az akció mozik csillagai közül.
Néhány tipp: Cynthia Rothrock, Gina Carano - egyértelműen rossz oldal, Kurt Russell - stílusosan, kalóz szemkötővel -, Tony Jaa - Jet Li ellenében, Jesse Ventura - vicces cameoban, The Rock - mint Stallone elveszett fia, Vin Diesel - összecsaphat Statham-mel, Jason Momoa, Fekete László, Vinnie Jones -
 felöltöztetve a Juggernaut-nak, Hugh Jackman, Chris Evans, Al Pacino, mint háttérből szálakat irányító sötét alak, stb.
Szóval lassan mindenki.
Az akciók egyre elborultabbak, az ellenség egyre több és sajnálatos módon a főellenség jobb-kezeiben egyre kevesebb a karizma. Nem a karizom. Harrison
Ford megjelenése után várható Jabba feltűnése és Jet Lee rajongók kedvére kis kedvencünk is kapott két percnyi humort. Amit Schwarzi-val művelnek, azon sírva röhögtem.
A történet a tipikus leszámolós, bosszú és bajtársiasság témakör. Egy rakat zöldfülű csatlakozik kivénhedt ebeinkhez - akik saját környezetükben már nagy névnek számítanak - de senki nem esik ki. Pedig sokkal drámaibb lett volna egy igazán erős ellenféllel szemben társakat veszíteni. Eh, majd talán legközelebb.
Stallone már vagy mindenkit kiirtott, vagy maga mellé állított a sorozatban. Pletyka szinten legközelebb Pierce Brosnan-t láthatjuk kellemetlenkedni, de az még jövő zenéje. A humor és szentimentalizmus azonban egyre erősebben van jelen, ami segít
emészthetővé tenni a vászonról lecsurgó tesztoszteront.
A magyar előzetesben valami utolsó menetről hablatyolnak. Tévednek. Van még kraft a sorozatban. Ebbe a részbe annyi a sablon, hogy egy negyedik részhez biztos lenne pár új ötlet.

70%

Figyeld:
- Banderas kb. ugyanazt hozza, mint csizmás kandúrként.
- Schwarzi ikonikus "Get in/to the Chopper!" felkiáltása ismét elhangzik.
- Harrison Ford nagyon öregszik.


Három fake poszter, amit a filmhez készítettek a rajongók. Bármelyiküket szívesen láttam volna a filmben, de kimaradtak...

2014. július 26., szombat

Floki a papírkutya

Flokit egy kisfiú teremtette.
Balázs, volt az a gyermek, és azzal múlatta az időt, hogy origami segítségével készített magának barátokat.

Balázs egy speciális kórház ˝vendége˝ volt. Olyan gyerekek osztályán lakott lassan egy hónapja, akik ilyen-olyan tüzesetekben megégtek.
A kis Balázs jó gyerek volt. Nem az ő hibája miatt gyulladt ki a lakásuk, de történetesen ő lett a tűz szenvedő alanya.



Apró testének csaknem a fele égett meg a ráeső, égő függöny alatt. Belegondolni is rossz, mi történik a gyermekkel, ha nincs otthon a szomszéd bácsi, a mellettük lakó Suhanc úr.

A jó öreg megérezte a füst kellemetlen és összetéveszthetetlen szagát és elindult, hogy megkeresse annak forrását.
Balázs édesen aludt, amikor egy felettük lakó hanyag fiú cigarettacsikkje meggyújtotta az a fránya függönyt.


Anyuka közben mélyen aludt a másik szobában, egészen addig, amíg a bejárati ajtót be nem rúgta a szomszéd. Hiába, a túl sok bor mély álmot sző.

A tűzoltók is furcsállták az esetet, de hát, csodák is vannak, meg Kába-kő.
(Azt persze senki nem tudta, hogy Balázs anyukája a baleset előtt egy nappal egy csúnya festékfoltot hígítóval próbált eltávolítani a függönyből és még nem vette le az anyagot, hogy kimossa, de tervezte. Balázs anyukája roppant figyelmetlen anyuka volt.)
A csikk leesett, egyenesen…

De hagyjuk is a mese fonalát itt cérnaként lógni.
A kellemetlen eset megesett, Balázs, mivel aludt, nem emlékezik, nekünk sem kell hát. Ne szórakozzunk az apró gyermek kínjain.

Balázs az egy hónap alatt megbarátkozott a személyzettel és kis társaival, akik tőle jobbra is, balra is hasonló okokból kaptak ágyat.
Egyikük, egy máskülönben szőke, de most tar kopasz kislány, megmutatta Balázsnak az origami rejtélyeit.
Balázs gyorsan tanult.
Pár nap múltán már egész kis állatseregletet terelt az éjjeliszekrényére.
Akár egy kiskorú Noé.
Az állatsereglet közepén pedig egy nagyfülű eb állt őrt a terem valamennyi lakójának álma fölött; Floki, a papírkutya.

Ha akarod egyszer mesélek neked Flokiról.
De addig elég annyit tudni róla, hogy Floki egy papírkutya és Balázs hű társa lett.

2014. július 25., péntek

Gimiboszi - Election (1999)

Gimiboszi - Election (1999)


Rendezte: Alexander Payne


Ezt a filmet egészen mostanáig nem láttam, köszönhetően a magyar keresztségben kapott bugyuta, inkább komédiát sejtető cím miatt. 14 év után, kedvet kaptam egy buta vígjátékhoz, amelyben, sejtésem szerint, egy iskolás lány varázslatai által felforgatja a suli mindennapjait. Fel is forgatja, csak nem úgy, ahogyan vártam. Az én hibám. Ha tudom, hogy jelen filmet ugyanaz az ember rendezte, aki a "Kerülőutakat" biztosan előbb lettem volna túl rajta.
A film alatti monológok, melyeket a szereplők a nézővel osztanak meg, agészen a kb. negyvenedik percig elhitették velem, hogy egy középszerű komédiát nézek, ami kicsit sok egy gyereknek. Azután Reese Witherspoon belebúgja a kamerába, így az arcunkba, hogy "Dugj meg!" és akkor már tudtam, hogy nagyot tévedtem.
Ez a film műfajilag keserédes, valahol a dráma és a komédia határán, tragikomédia... Nálam keserédes, és ahogy látom, sokan definiálják ezt a fajta filmes műfajt ezen a néven.


Van itt pedofília határát súroló, tanár-diák szerelem, sőt, inkább testiség. Enyhe leszbikusság, törtetés, bosszú, csalás, megcsalás, válás, új élet kezdés.
Eszméletlen rossz választás a magyar cím.



Választás. Ennyi lett volna...
Jó film?
Hát... érdekes. Vannak sorsok, meg karakterek.
Benne van az 50 legjobb főiskolás moziban. Nem nálam... Amerikában.
Witherspoon cuki, de idegesítő, Broderick szerencsétlenkedik. Pedig annak idején, fiatalon, csupa tökös fiatal srácot játszott, azután, ahogy a húszasból átlábalt a harmincasba, negyvenesbe, a kölyök képével, egyre inkább a töketlen pasas karaktert nyerte meg magának.
Ige, töketlen.
Töketlen volt a "Meglesni és megszeretni"-ben, és töketlen, de szerencsés volt a "Godzillában". Nem úgy, mint a "Meglógtam a Ferrarival"-ban. Ott egy tökös srác volt...



Tracy Flick (Reese Witherspoon) egy eminens, de főleg stréber diáklány, akinek egyetlen célja, kitűnni a többiek közül. Közben azt sem veszi észre - kezdetben - , hogy sem diáktársai, sem tanárai nem kedvelik. Az egyetlen, aki odafigyelt rá, az később olyan szituációba kerül, akár ha Vénusz légycsapója ölelte volna keblére. A suli irodalomtanára, Jim McAllister (Matthew Broderick), alig leplezi ellenszenvét a lány felé, főleg, miután a ledér kis hölgy miatt kellett legjobb tanár cimborájának elhagyni az iskolát. A lány viszont, szinte bármire képes, hogy elérje a célját. Ez a cél jelenleg a diákönkormányzat vezetői posztja. Jim pedig egy bárgyú ötlettől vezérelve igyekszik megvétózni a lehetséges győzelmet. Egyetlen ötlete, hogy indítja a sportbalesetet szenvedett, mindenki kedvencét, a nem éppen gyors észjárású Paul Metzler-t (Chris Klein).

Amikor egy tanár szexuális fantáziájában megjelenik egy diákja, komoly gond van.

Közben Metzler húga kicsit leszbikuskodik, Jim elhidegül feleségétől és volt tanártársának elhagyott felesége után koslat, Tracy pedig átmegy hárpiába.
Végül minden elszaródik és mindenki megkapja a jutalmát.
Vajon ki járt jól és ki veszített el mindent?
Vajon ki az áldozat és ki az ellenség?
Vajon minden iskolában vannak Tracy Flick-kek, akiknek a neve a Fuck-ra rímel, nem véletlenül???

- Dugd fel!

60%

Csak az a szar magyar cím ne lenne...

2014. július 24., csütörtök

Halálsoron - The Green Mile (1999)

Halálsoron - The Green Mile (1999)


Rendezte: Frank Darabont

Vannak rendezők, akik vissza-visszatérnek Stephen King munkásságához. Közülük a legtehetségesebb adaptáló, a magyar származású, Franciaországban született Frank Árpád Darabont. (Egyetlen oka, hogy nem itthon született, hogy szülei az 56-os forradalom alatt elmenekültek hazánkból. Darabont annyiban nem felejtette el a gyökereit, hogy filmjeiben néha visszaköszön a magyar vonatkozása, ilyen-olyan formában.)

A "Halálsoron" King azon művei közé tartozik, amely kifejezetten nem sorolható a horror kategóriába. Akik pusztán azért nem néznek King filmeket és nem olvassák könyveit, mert elkönyvelték őt a "Horror mesterének", komoly drámai művektől vonják meg magukat. Talán az sem véletlen, hogy az imdb szerint a legkedveltebb film, jelen állás szerint, a "Keresztapával" egymást előzgető "A remény rabjai", szintén King művéből készült, szintén Darabont rendezése és szintén nem horrorfilm, hanem egy csodálatos dráma a férfibarátságról.

A "Halálsoron" egy fantasy-dráma. Szegről végről, ha úgy vesszük, egy X-men Spin Off, ami egy hatalmas néger férfiről, John Coffey-ról (Michael Clarke Duncan - 2012-ben hunyt el a művész, 54 évesen!) szól, akinek különleges képessége, hogy a betegséget és néha a halált képes "eltávolítani" az emberből. (Mi ez, ha nem egy x-men történet.)

Másrészt a film Paul Edgecomb (Tom Hanks) börtönőr és büntetés-végrehajtó drámája, aki közelébe kerül egy isteni csodának és valamilyen formában elátkozottá válik, azáltal, hogy nem tud mindent megtenni a csoda birtokosáért. Isten akarata? Nem tudjuk meg.

Michael Jeter és Csengettyű úr

Darabont, aki a rendezés mellett sokszor a forgatókönyvírást is magára vállalja, elég hűen adaptálta át a magyarul hat, vékony kötetben megjelent kisregényt. Egyedül talán Edgecomb Coffey utáni nyomozását nem emelte át elég részletesen a filmbe a rendező, de ez nyilván gyakorlati okokra vezethető vissza: míg könyvben könnyen elmagyarázható, mit nyomoz ki a börtönőr, addig a filmben ez felesleges zsákutca, tudván, hogy végül nem kérnek per-újrafelvételt. Talán azért maradt ki a csavaros oknyomozás a filmből, hogy az egyszeri mozinéző ne érezze úgy, hogy a szereplők nem tettek meg mindent a halálraítélt férfiért, azután, hogy kiderült, semmi köze a kislányok haláláért. Másrészt, ha szigorúan vesszük, John Coffey végül mégis csak gyilkol, még akkor is, ha a gyilkos eszközzé egy Percy Wetmore (Doug Hutchison) nevű, végtelenségig unszimpatikus börtönőrt használt fel. Másrészt, mikor megöleti Vad Bill-t (Sam Rockwell), csak kezébe vette az isteni igazságszolgáltatást. (Amihez, gondolom, emberi jogvédők szerint, még ennek az adománynak a birtokában sem volt joga.)

Michael Clarke Duncan

A karakterek közül, bármilyen furcsa, szerintem a negatív szereplők vitték el a képzeletbeli pálmát. Mind Hutchison, mind Rockwell a színészetük legjavát tették bele a figurákba. A sok arc közeli felvétel engedi, hogy a legapróbb rezdüléseiket is lássuk. Kár, hogy Hutchison ennek ellenére sem lett elég ismert név a szakmában és tenyérbemászó arca miatt főleg negatív szereplőként láthatjuk. Talán ő a legjobb a filmben.
A többiek, a börtönőrök és egyéb rabok, szépen asszisztálnak a drámai játéka alá.
Tom Hanks, mint főszereplő, kissé háttérbe szorul, de mivel az ő szemén keresztül látjuk a történteket, sokunknak ő fog megmaradni.

Sam Rockwell

A film keretes. Edgecomb meséli el történetét egyik idős hölgytársának az öregek otthonában, rajta keresztül pedig a nézőnek - mivel a hölgy még a történet befejezése előtt elhalálozik. Edgecomb, Coffey adottsága révén roppant hosszú életet élt meg. Közben látta gyermekeit és feleségét is meghalni. Gyakorlatilag így az isteni adottság átokként ütött vissza rá, talán azért, mert nem tesz meg mindent, hogy Coffey-t kiszabadítsa. Erre kapunk pár érzelgős választ a film vége felé, mivel Coffey menti fel, arra hivatkozva, hogy belefáradt a csodatevésbe és világba, amely még a csodáit is megmérgezi.

Doug Hutchison

Kiket láthatunk:
Brutál szerepében - mivel ő a halálsor legnagyobb őre - David Morse, aki karakterszínész és már játszott King filmben: A Langolierek - az idő fogságában és Az Atlantisz gyermekeiben.
Bonnie Hunt, aki Edgecomb feleségét játssza. A Jumanji-ból lehet ismerős.
Darabont egyik kedvenc színésze szintén börtönőr, Jeffrey DeMunn. Ő már csak a Darabont melletti munkakapcsolat miatt is több King filmben volt látható, hol kisebb (A remény rabjai), hol komolyabb (A köd) szerepben.
A börtönigazgató fontos szerepében, James Cromwell, aki öregségére rengeteg moziban kapott, főleg negatív szerepet. Neki 2004-ben csúszott be King film, egy televíziós munka: Borzalmak városa, ami ha egy korábbi adaptációt veszünk, akkor Remake...
Eduard Delacroix, a cajun fogoly szerepében az eszméletlenül jó Michael Jeter tesz hozzá a filmhez. Szegény, már ő sincs velünk. 2003-ban halt meg, 50 évesen. Hihetetlen tehetségét sok b filmben aprózta el, sajnos.
Barry Pepper szintén egy börtönőr szerepében látható. Mesterlövészt alakított Speilberg "Ryan közlegény megmentésében". Pepper-t már csak azért is kedvelem, mert egyáltalán nem szépfiús alkat a szabájtalan arcával, hangsúlyos szájával. Ő is igyekszik az imázsát valahol a karakterszínészek szintjén tartani, különös szerepvállalásaival. A csúcs a borzalmas "Háború a földön".

A zene pedig Thomas Newman, aki ugyan nem a kedvencem, de nagyon érzéki score-t tud komponálni.


80%


A könyvváltozat nálunk először hat hónapon keresztül, hat kötetben jelent meg. A teljes történet hat részre osztva.

Blog: Lumbágó

A lumbágó egyfajta ízelítő az öregségből. Megmutatja az embernek, hogy milyen az öregség.
Te is akarsz valami, a tested is akar valamit és a tested az erősebb. Én tegnap tapasztaltam meg, milyen az, amikor tele vagyok tervekkel, de a testem másképpen gondolja a napomat.

Amíg lefürödtem és öltözni kezdtem, nem volt semmi bajom. Azután lehajoltam, hogy felhúzzam a gatyám, vagy megigazítsam - nem emlékszem - és hátba basztak. Erősen. Így éreztem. Mintha gerincen rúgtak volna egy acél betétes csizmával. (Persze nincs viszonyítási alapom, hiszen sosem rúgtak hátba acélbetétes bakanccsal. Csak seggbe.  Cipővel.
Ami a kezemben volt, azonnal elejtettem és igyekeztem megkapaszkodni bármiben, amit elértem. Nem csuklottam össze, viszont eszméletlenül fájt. A telefonomat még magamhoz vettem és tárcsáztam a melót. A fogaim között szűrtem a mondandómat, koncentráltam, hogy ne haljak meg.
Nem tudok bemenni. Állni sem.
Megértették én meg beestem az ágyba, ahonnan másnap kb. ugyanaddig fel sem keltem.
Közben kaptam injekciót, gyógyszert és minimális instrukciót. Fogyjak le.
Köszi. Még jó, hogy két hete dolgozom az ügyön. Előbb is kezdhettem volna. Talán vagy 10 évvel...




Cic feljött segíteni és Zoli is kéznél volt.
Hú, de utáltam azt az egy napot. Csak feküdni.
Az olvasás és a mobil telefon sem segített.
Nincs bajom a semmit tevéssel, de ez!






Ma már éreztem, hogy enyhült a görcsöm, vagy mim. Egyedül kitámolyogtam a vécébe. Új élmény volt így használni. A neten utána néztünk, mire számítsak. Ismerősök is biztattak. 3-4 nap...
Kurva jó!
Mindezt akkor, amikor még a Forma'-es stáb is itt van a Hiltonban. Idén nem fogok találkozni a srácokkal.
Jó, nélkülem is meg tudnak inni pár korsó sört...
A kollégáimat viszont sajnálom, mert most míg én itthon szívok, ők odabent, helyettem, miattam.
Nem jó ez...
Lassan bevehetem az aktuális tablettámat. Napi öt szem. Görcsoldó és fájdalomcsillapító. Felváltva szedem. Hogy egyenletesen legyen bejuttatva a szervezetbe.
Enni egy napig nem ettem.
Ma betoltam egy kis dinnyét, némi tölteléket káposztából és borsó levest. Rántás nélkül.
Néha kimegyek a konyhába vízért. 3 perces program.
Az a 6 lépés. Meg a hűtő kinyitása, az üveg tartása, stb.
Hihetetlen, mennyi idő megy el egy kis ivással, ha az ember dereka a padlóra akar szakadni.
Nem merek előre dőlni, mert olyankor fáj. Hátra sem. Imbolyogva tántorgok, akár egy zombi.
A köhögés sem segít.

Nem azért, de ez helyett inkább lennék valami nyaralóban. Tenger mellett.
Így elbaszni napokat az életből...
Gondolom, erről szól az öregség.

2014. július 23., szerda

Zene: Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) (1988)

Zene: Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) (1988)

Nem feltétlenül szeretek bele betétdalokba, de vannak kivételes esetek.
Egyik ilyen a Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) című dala, amely egy dal az összetartozásról.


Történetesen ez a klip első filmes megjelenése 1993-ra datálható, a Benny és Joon című romantikus komédiában. Főszereplők Johnny Depp és Winona Ryder.
Az együttes dala videoklipként 1988.08.16.-án mutatkozott be és John Booth rendezte.

Egy másik nagyon jó filmes feldolgozás, flash mob beütéssel pedig Dexter Fletcher romantikus filmjéből lett kiemelve, a "Sunshine on Leith"-ből. Fletcher inkább színészként lehet ismerős, olyan darabokból, mint "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" vagy az új "A három testőr".
Ha viszont rendezőként ilyen hangulatos darabokat tud összehozni, akkor kívánom, hogy inkább csak rendezzen!

Sunshine on Leith.
Főszerepben George MacKay és Antonia Thomas.

Enjoy!

2014. július 22., kedd

Szabotázs - Sabotage (2014)

Szabotázs - Sabotage (2014)


Rendezte: David Ayer

Beszélgessünk a bosszúról...
A bosszú, szerintem egy emocionális érzés. Nehéz leküzdeni, nehéz felülírni. Bárkiben életre kelhet, akár egy tábortűz, amit könnyű etetni. A bosszú néha elvakít és cselekedeteinket olyan irányba tereli, amely elvileg nem fért volna bele értékítéletünkbe. A bosszú lehet aljas, tiszta, apró vagy minket is elpusztító. A lényege, hogy a lélek nem tud, nem akar megbékélni magával egészen addig, amíg nem hat vissza valamilyen formában a kiváltó okra. Megtehetné, hogy figyelmen kívül hagyja, néha azonban, erősebb az érzés, hogy viszonozzuk a minket ért sérelmeket.
Ez néha elvisz minket az útról. Rossz irányba.

John Zúzó Wharton (Arnold Schwarzenegger) egyedül ül lakásában és egy felvételt néz. A képeken egy nőt kínoznak brutálisan, végül megölik. Wharton feleségét.
Elrabolta egy kábítószer kereskedő, miután fény derült Zúzó kilétére és felkutatták, hogy elégtételt vegyenek rajta, néhány, Zúzó által vezetett, jól sikerült lebuktató akció után.

Zúzó összetört és igyekszik talpra állni. Nehéz. Egyetlen dolog tartja benne a lelket: további akciók. Az egyik túl jól sikerül. Sikeresen bevesznek egy kábítószer lerakatot, ahol több száz millió dollárt találnak. Mivel Zúzó és csapata előre számított erre, kiürítés közben meglovasítanak némi készpénz a lerakatból, ám később, mikor visszamennek a rejtekhelyre, onnan már az egész pénzes csomag eltűnt. A csapat tagjai egymásra mutogatnak és a belső elhárítás is nyomoz utánuk. Sokáig.

Zúzó csapata a legkeményebb DEA csoport, csupa válogatott, kemény tökű legény és egy még keményebb ügynök nő, akik családias, testvéries kapcsolatban dolgoznak. Ezt az "idill"-t teljesen szétzilálja az eltűnt pénz. A csoport nem tudja, hogy egy bűnöző vagy saját maguk között kell keresniük azt, aki eltüntette a zsákmányt. Végül a belsősök nem találnak értékelhető bizonyítékot a lopásra, ezért a csapat megkapja a szabad utat, további feladatok elvégzésére. Egyetlen esemény nehezíti mindezt meg; valaki sorban elteszi őket láb alól.

A rendőrség is beavatkozik a nyomozásba míg végül Zúzó és egy gyilkossági nyomozó hölgy, Caroline (Olivia Williams) együtt fut versenyt az idővel, hogy felkutassák, ki áll a bestiális leszámolás mögött.

Megjegyzések:
A film lehetett volna egy brutális akciófilm, sajnos azonban inkább átmegy krimibe, az unalmasabb fajtából. A kemény tökű csávók mégsem elég kemények, hullanak, mint a legyek. Lizzy, a csapat egyetlen női tagja aki igazából számít a filmben valamit. Alakítója, Mireille Enos nem szép nő, viszont eszméletlenül jó karakterszínész. Ezután az alakítása után érdemes lesz figyelni rá. Ő játszotta Brad Pitt feleségét a "Zombi világháborúban".
Néhány flashback montázs közelít az izgalmashoz.
A film megoldása azonban olcsó és kiszámítható.
Az utolsó öt perc pedig egyenesen vicces, főleg annak fényében, hogy ezt az öt percet nagyjából már feldolgozta Schwarzi egy korábbi akciófilmjében, "Az igazság nevében". Csak ott valahogy ez működött.
Itt a lényeges rész össze lett csapva.
Elég nehéz a végén egyértelműen állást foglalni a szereplők mellett, hiszen az egész vérengzést, gyakorlatilag a főszereplőnk kulminálta.
A színészek jók, láthatunk pár ismert arcot is.


50%

Szpojler:
Lehet, hogy csak nálam nem fér bele az értékítéletembe, de Zúzó indoka illetve az út, amit bejár, szerintem erőltetett. Értem én, hogy feltett mindent a bosszúhadjáratra, de az emberei életét is?
Tényleg az volt az egyetlen módja, hogy bevégezze a tervét, hogy előtte hagyja, hogy a csapata szétzilálódjon?
Nem lett volna egyszerűbb leülni velük és megbeszélni, hogy bosszú hadjáratra indulna egy kokain báró ellen és aki akar, vele jöhet?
Mindannyian nemet mondtak volna? Nem támogatják ebben a helyzetben?
A felettesei sem érezték úgy, hogy bizony, illenék megvédeni az érdekeit, ha már a családját lemészárolták?

Másrészt, minek kellett az öt perces végső leszámoláshoz a 10 millió dollár?
Tényleg ennyit kell kitenni egy helyi rendőrfőnök elé az asztalra, hogy megmondjon egy nevet?
Nem lett volna elég egy köteg, meg az ígéret, hogy a fickó nem okoz több gondot az utcákon?
Az egész kavarás elég mondva csinált ügy. Szerintem.

Tegyük hozzá azt is, hogy öröm látni a legendát a vásznon, de nincs mit szépíteni, megöregedett. A régi akciófilmjeinek tetemes részét képezték a fizikai összecsapások, verekedések, ökölharcok, amit most már csak nyomokban tud produkálni. Inkább a fegyvereket részesíti előnyben, hiszen sokkal egyszerűbb meghúzni a ravaszt, mint felemelni és falhoz csapni egy támadót.

Azért, kíváncsi leszek, mit hozna ki az öregből, hiszen tervben van egy Conan film a barbár szenior kalandjairól és bármilyen hihetetlen, ötlet szintjén Hollywood pedzeget egy lehetséges "Ikrek" folytatást, amiben kiderül, volt egy eltitkolt harmadik Benedict testvér, akit az előzetes tervek szerint Eddie Murphy formálhat meg. Nos, ezt a romantikus marhaságot várom!