2014. április 6., vasárnap

Kocka - Cube (1997)

Kocka - Cube (1997)

Rendezte: Vincenzo Natali











A kocka egy meglepetésfilm. Amikor annak idején belefutottam valamelyik tévécsatornán - talán HBO, de meg nem esküszöm - nagyon odavágott. A felütése eleve nagyon erősre sikerült. Egy a külsejében nagyon ijesztő, sovány ember felébred egy viszonylag kis szobában. A szoba falait fém és valamilyen áttetsző anyagú lapok garmadája osztja négyzetekre, melyek mögül fény szűrődik át. A szoba hat falának közepén meg zsilipre emlékeztető ajtó látszik. Emberünk kinyit néhányat - mindegyik ajtó mögött eltérő színű, de azonos felépítésű helység - végül átmászik egy másikba. Alig lép egyet, amikor megmerevedik és a néző érzi, valami történt a szobában. Emberünk ruháján vércsík jelenik meg... majd arcán szintén, míg végül az egész teste darabokra hullik. Egy, elsőre láthatatlan dróthálózat aprította miszlikbe.
Ezt sikerült valami hajnali időpontban kifognom és megtekintenem. Rendesen megemelte a parafaktort.

Hangérzékeny csapdával ellátott szoba. Egy véletlen fing és véged...
Natali filmje 20 nap alatt lett leforgatva. A Kanadai Cineplex Odeon Films utolsó munkája. A digitális effekteket a Kanadai Core cég ingyen készítette el, gyakorlatilag "jófejségből": ezzel támogatták a Torontói filmipart. A filmet főleg kézi kamerával rögzítették, többnyire időrendben, amibe azért bekavart az, hogy a nyílászárók nem mindig működtek megfelelően.

A film eredetisége abban áll, hogy egymásnak idegen embereket helyez egy szűk, makró környezetbe, amely ráadásul egyfajta logikai - vagy matematikai ill. egyéb - feladványként funkcionál. A film annyi kérdést vet fel, amelyre a később elkészített, hanyatló minőségű folytatások sem adtak kielégítő válaszokat. Sőt...

A főcím kemény felütése után megismerjük a karaktereket, akik a kockában ragadtak. Van közöttük matematikus, bűnöző, autista jeleket mutató fiatalember, szabadulóművész (börtönökből). A figurák nem emlékeznek, hogyan kerültek a kockába, csupán ki akarnak jutni. A feszültség fokozatosan növekszik, ahogyan a nyomás a szereplőkön. Néha, már azt hiszik, van válaszuk, rájöttek valamire, amit azután a kocka felülír. A kocka, mint építmény, legalább olyan grandiózus és titokzatos, mint az egyiptomi piramisok, amelyek szintén rendelkezhettek hasonló "védelmi rendszerrel". És a piramisok elkészítéséről is inkább logikusnak tűnő feltevéseink, tippjeink vannak, mint bizonyítékaink.

Mivel a kevés szereplő és a cselekmény lineárisan elég hamar unalmassá válhatna - hiszen egy csoport szobáról szobára vándorlása alapjában véve nem túl izgalmas - hamar előkerül a horror szál és a hasonló filmekre jellemző, karakterek közötti feszültségek, melyek erőszakba torkollnak. Persze mint sok hasonló moziban, itt is találunk szélsőséges jellem - vissza - fejlődést.

Natali filmje másfél óra rettegős klausztrofóbiát nyújt át, végig lebegtetve a magyarázatokat. Izgulhatunk a szereplőkért és agyalhatunk azon, hogy mi a kocka létesítménye, funkciója.
Sokkal többet nem érdemes a filmről elárulni, hiszen a fontos kérdésekre nem biztos, hogy választ kapunk, a többit meg kár lenne megtekintés előtt lelőni. A "Kocka" alapjában véve egy pofátlan alkotás. In medias res csöppenünk az eseménybe és megnyugtató befejezésre sem számíthatunk, ezért érezhetjük, hogy sem eleje, sem vége... Ettől függetlenül egy bűnös élvezet, még ha a végére kicsit erőtlenné válik, megtörik a lendülete.

Alderson szerepében Julian Richings, hamar csúnya véget ér.
Érdekesség:
- A karakterek csupa börtönről kapták a neveiket.

80%

Ha tetszett, akkor érdemes megnézned a folytatásokat illetve pl. a Fűrész filmeket.
Quentin szerepében Maurice Dean Wint azóta is foglalkoztatott tévé és sorozat színész.

Itt találsz a filmről egy jobb leírást: Kocka - wikipédia