2014. április 27., vasárnap

Emlékezz a titánokra - Remember the Titans (2000)

Emlékezz a titánokra - Remember the Titans (2000)




Rendezte: Boaz Yakin

A film Mafab adatlapja: Remember of the Titans (2000)

Sportfilm. Nem a száraz fajta, amelyben röpködnek a szakszavak és végig magát a sportot látjuk. A sport csupán a kerete egy drámának, amely az elfogadásról, toleranciáról szól. Sok apró változtatástól eltekintve egy igaz történet.

1971-ben, felsőbb utasításra a TC Williams középiskola az első intézmény, amely összeereszti a fehér és fekete lakosságot. Nem csak az időjárás forró; a hangulat szintén. Azonban előtte, próbaként, a suli focicsapata az első, amelyik kiveheti részét ebben a hatalmas társadalmi forradalomban. Elvileg a fehér edző mellé behoznának egy fekete segédedzőt, de mire kialakul a végleges helyzet, kiderül, a friss, fekete edző, egyenesen a vezetői posztra érkezik. Ez ellen az egész kisváros lázadozik, egyetlen kivétellel: Bill Yoast (Will Patton) a fehér edző, nem véletlenül lett példaképe az alatta sportoló fiúknak, hiszen benne van annyi tolerancia és alázat, hogy elfogadja ezt a fennálló fonák rendszert. Lázadozhatna ő is, sőt, kezdetben elgondolkozik azon, hogy családjával tovább álljon, máshol folytatva, építve karrierjét, ám nem azért, mert képtelen elfogadni a feketéket és a ráerőszakolt "főnököt", hanem mert úgy érzi, eddigi eredményei alapján megillette volna a főedzői állás.

Yoast (Will Patton) és Boone (Denzel Washington)
Az érkező fekete edző, Boone (Denzel Washington) talán nem rendelkezik olyan komoly eredményekkel, mint Yoast, és elsőre tűnik inkább kérlelhetetlen Gestapós tisztnek, ám ha odafigyelünk a motivációira, hamar kiderül számunkra, hogy amellett, hogy nem rossz sportember, hihetetlen érzéke van a pszichológiához, ami a keze alatt formálódó emberpalánták miatt elengedhetetlen fegyvertény. Egyik kedvenc jelenetem, amikor a nyári sporttáborba indulás előtt a csapat két frontembere "megkörnyékezi". Bertier (Ryan Hurst), a csapatkapitány nyeglén közli az edzővel, hogy hogyan képzelik el a csapat felosztását a feketék és fehérek között. Amit utána verbálisan kap, az egy nagyon szép fejmosás, hogy ráébredjen a fiú, ki kinek van alárendelve. Azután pedig, Boone felrúgva az elvárt formákat, a két busz utasait nem szín szerint indítja az edzőtáborba, hanem támadó és védő játékosok szerint. Ez elengedhetetlen lépés, ha valaha is össze akarja kovácsolni a kezdetben acsarkodó feleket.

Lastik (Ethan Suplee) nem nagyon zavartatja magát a bőrszínek miatt. Ő az első fehér srác, aki alkalmazkodik.
A továbbiakban pedig részesei lehetünk, hogy egy toleranciára nem túl nyitott közösség, hogyan rázódik gatyába, hogyan kezdik felfedezni és megkedvelni egymást. Aki képes alkalmazkodni, az marad, akit legyűrt az előítélet és betokozódott megszokás, az pedig kibukik.

Boone makacssága néhol már idegesítő. Ennek ellenére többnyire igaza van. Akkor is, amikor végül hallgat Yoast-ra.
Megemlíteném:
- Yoast kislányát alakító Hayden Panettiere talán itt volt a legédesebb és legjobb színésznő, pedig a forgatás alatt alig volt tizenegy éves.
- Yoast karaktere ritka szimpatikus az elfogadó másodhegedűs szerepében.
- Boone néha már idegesítően önfejűnek tűnik, ám valahogy az események fordulatai őt igazolják.
- A jelenet, melyben az első fehér játékos megérkezik a fekete fiúk közé, szükséges és csak ebben a formában működik, fordítva nem. Louie Lastik (Ethan Suplee) az esetlen, nagydarab és melegszívű parasztlegény észre sem veszi, hogy mennyire kirí a fekete fiúk közül. Ő játszani akar és nem érzékeli a különbséget a bőrszínek között, ezért is tudják a feka srácok gyorsan elfogadni. Lustik csak játszani akar, mert az esze nem forog túl gyorsan, ezért számára csak a sport marad, ha a tanulmányi eredményeit fel akarja javítani. Suplee végig jól hozza a kissé lassú figurát és bár nem mondhatni, hogy egy észlény, néha nagyon jó meglátásai vannak az eseményekről.
- Bertier, a csapatkapitány és Julius (Wood Harris) a védelem vezetője között lassan alakul ki a kölcsönös szimpátia, amely végül elég hamar komoly barátsággá alakul. A két fiú alapjában bármikor egymás torkának esne, hiszen mindketten roppant erős egyéniségek. Boone azonban eléri, hogy a kezdeti versengés a játék tudatformáló erejének köszönhetően közel hozza egymáshoz a két fiút, olyannyira, hogy később Bertier egy nehéz helyzetben eljut arra a pontra, hogy a fekete fiúk érdekeit szem előtt tartva simán kirúgja fehér csapattársát és egyben legjobb barátját, mert az képtelen legyűrni a feketék iránti ellenszenvét.
- Bosley szerepében Ryan Gosling, még mielőtt felkapta volna az a nagy hype, ami mostanában tombol körülötte.
- Kate Bosworth megkapta Bertier barátnőjének "hülye picsa" szerepét. Sokat nem látni a filmben, ennek ellenére itt még nagyon helyes volt és nem olyan lepukkant, mint a 2013-as "Harcban élve" című Jason Statham drámában. Hiába, múlnak az évek.
- A filmet kissé finomították a valósághoz viszonyítva. A valóságban Boone edző ablakán egy komplett fajanszot dobtak be, nem csak téglát és mivel Disney produkcióról beszélünk, elég rendesen kinyírták a káromkodásokat a forgatókönyvből.
- Yoast-nak a valóságban nem egyetlen lánya van, hanem négy. Talán így volt egyszerűbb elég időt fordítani legalább az egyikük karakterére.
- Yakin a forgatásig semmit nem tudott erről a sportágról. Gyakorlatilag a forgatás előtt a producer, Bruckheimer elküldte őt is egy edzőtáborba, mint a fiúkat a filmben. Talán a rendező tapasztalatlansága miatt kerülhettek bele apró hibák a filmben, amik a sportjelenetekkel kapcsolatosak, mint például a pályán történő akciókban látható, vagy akár a felszerelés formájában, mint pl. a sisakjuk.
- Meglepő lehet, de a film nagy részét Grúziában forgatták és nem az eredeti helyszíneken. A film után a helyszínekre vándorló rajongók csúnyán meglepődtek, amikor szembesültek vele, hogy a filmben látott iskola nem úgy néz ki, mint ami előtt rajonganak! A filmben látható suli egy másik Amerikai kisvárosban található.
- A meccsek főleg nappal, délben zajlottak, nem úgy, mint a filmben.
- Bertier végig játszotta a 13 meccset és később sérült meg egy autóbalesetben, de nem másik kocsival ütközött, hanem valami mechanikai probléma miatt csapódott oszlopnak.

A film zenéjének borítója:
Bár Trevor Rabin kiváló zeneszerző, ebben a családi moziban inkább a betétdalok azok, amik a fülbe másznak.

90%

Értékelés:
Élvezet nézni a filmet. Denzel Washington a legjobb formáját hozza benne. Kérlelhetetlen karaktere talán becsúszna egy Washington Top10-be. Will Patton-t kedvelem a jövő hírnöke óta, és bár nálunk nem számít olyan ismert arcnak, ettől függetlenül olyan filmekben találkozhattunk vele, ha figyeltünk, mint pl. "A jövő hírnöke", amiben a szadista, de intelligens hadvezért alakítja, vagy a "Megszólít az éjszaka" című természetfeletti thriller.
Napocska szerepében látható Kip Pardue, akinek az ázsiója 2000 körül emelkedett, de azóta a karrierje valahol nagyon félre siklott.
A fényképezés nagyon szép, néha jól elkapják a karakterek arcán az érzelmeket. Viszonylag feszesre van vágva, alig találsz üresjáratot a moziban, pedig közel két órás darabról beszélünk.
Minden évben újra tudom nézni és tanulok belőle kicsit.
A mellékszereplők egyike-másika egészen eltalált, és bármilyen kevés idejük van a vásznon, kihozzák a karakterből a legtöbbet. Gondolok itt pl. Bertier egyértelműen fajgyűlölő barátjára, Ray-re (Burgess Jenkiss)

Apróság: A film szinkronos változatában az edzőt folyamatosan "főnök"-nek szólítják a megszokott edző szó helyett. Kicsit félreérthető.

Ha ez a film nem tetszett neked, nagyon furcsa ízlésed lehet.

2014. április 23., szerda

2000 - Kedvenc filmjeim

Minden évben jönnek ki felejthetetlen alkotások - valakinek - és mellette tucatnyi mocsok szar. Azokról nem is beszélve, amiket sosem fogunk látni. (Pl. India filmtermése, keleti produkciók zöme, FÁK országain belüli kamerázás műremekei, stb.)
Jelen gyűjtésben megint 10 olyan filmet szedtem össze, amelyek nekem nagy kedvenceim, szeretem őket, vagy fontos emlékek kapcsolódnak hozzájuk. (Igen, filmhez is lehet...)
Sorrendben 10 film, de nem fontossági, vagy top10-es lista számozás alapján.

1. Requiem egy álomért - Requiem For A Dream

Aronofsky rémlátomása négy sorsot köt össze a függőségek veszélyeinek mezsgyéjén. Színészeiből kihozta a maximumot - még az egyébként ripacskodó Marlon Wayans is színészként üzemelt. Jared Leto szerintem kb. innen datálható Method Acting-nak. Jennifer Connelly megmutatja bájait és Ellen Burstyn pedig zseniálisat alakít. Nem láttad még ezt a filmet? Valamiről lemaradtál. Kötelezővé tenném egyetemeken, iskolákban, mert ennél jobb propaganda film a kábítószer élvezés ellen nem készült. Clint Mansell zenéje pedig szuggesztív és lebilincselő. Befüvezve... is. 100%
A film zenéjét ezen a youtube videón hallgathatod meg, köszönet Clint Mansell-nek!


2. X-Men: A kívülállók - X-Men

Az egyik legjobb képregényfilm, amelyik ráadásul elindított egy sorozatot, sok leágazással. Bryan Singer rendező igazi rajongója a darabnak, értő kezekkel nyúlt hozzá a mutánsok történeteihez és izgalmas filmet kovácsolt belőle össze, mely meghozta az étvágyat a kultikus képregény fogyasztásához. A folytatások színvonala erősen hullámzó, mégis érdemes megtekinteni őket, mert olyan világban találjuk magunkat, amely egyszerre komor, varázslatos és kívánt. Ki ne akarná Rozsomák képességeit, adamantium karmát? Én egészen biztosan! A filmről nem érdemes pár sorban írni, hiszen nagy részét a látvány teszi ki, az meg itt elvész. 90%







3. A hazafi - The Patriot

Mel Gibson a családját féltő, exkatona, aki, mikor gyermekei életét fenyegetve érzi, a milícia élére áll és háborút hirdet egész Anglia ellen, beleértve az Amerikai szövetségeseket is. Egyetlen dologgal nem számolt az ellen: Benjamin Martin (Gibson) valamikor a legkeményebb gyilkológépe volt a betelepült hadseregben. Tudása és brutalitása könyörtelenül megdézsmálja az ellenség sorait. Emmerich, ha véletlenül nem valami katasztrófát vagy idegen inváziót dirigál a vásznon, belenyúl kosztümös témákba is, amelyek egyszerre cukormázas nyalánkságok és szórakoztató, de nem túl komolyan vehető tabló képek. 70%







4. Emlékezz a titánokra - Remember the Titans

Nagyon érzékeny sportdráma, ami a sport mellett főleg a rasszizmussal, kirekesztéssel és beilleszkedéssel foglalkozik. Denzel Washington egyik legjobb alakítása a félelmet és megalkuvást nem ismerő edző, Boone karaktere, egy olyan időben és helyen, ahol a feketék és fehérek között még javában fennállt egy "háború", melyet nem fegyverekkel, hanem pofonokkal, sértésekkel és megaláztatással harcoltak. Boone pedig mint egy hadvezér irányítja "fiait", aminek végül meglesz a sikere, hiszen a kezdetben egymást gyűlölő srácok hamarosan barátok csapatává kovácsolódnak, így mutatva példát a forrongó városnak, majd az országnak.
90%






5. Battle Royale - Battle Royale

Koushun Takami kultikus regényének lebutított filmváltozata a véresebb filmek kedvelőinek egészen kellemes másfél órás kikapcsolódás. A közeli jövőben Japánban elterjedt egy durva, vérre menő "játék", melynek résztvevői a felső vezetés által, találomra kiválasztott iskolai osztály, amelyet egy elszigetelt helyszínre szállítanak és ott aztán adj neki. Akár a Hegylakó sorozatban: Nem maradhat, csak egyetlen egy! Sajnos olyan mélységekebe nem mászunk le, mint a regény, ettől függetlenül van hangulata. 70%








6. Erin Brockovich, zűrös természet - Erin Brockovich

Julia Roberts Oscar díjas alakítása, egy többgyermekes családanyáról, akinek nincs munkája, elcseszett az élete és kis szerencsével egy ügyvédi irodánál helyezkedik el, ahol beletenyerel az évtized pereskedési ügyébe. Egyik oldalon a multi cég, a másikon egy városnyi beteg ember. Nem elég, hogy Erin-nek meg kell küzdenie az előítéletekkel - hiszen nem tanult nő, inkább intuitív - másrészt a családját akarja egyben tartani, illetve szeretne némi pénzt előteremteni. Roberts egyik legjobb alakítása. Évente meg tudom nézni ezt a filmet. 80%








7. Végső állomás - Final Destination 

Ebben az évben indult útjára ez a sikeres sorozat, amely a halálról szól, szó szerint. Alex (Devon Sawa) elalszik a Franciaországba induló gépen, még a felszállás előtt. Olyan élethű rémálmot lát a gép lezuhanásáról, hogy pánikba esik és eléri, hogy többedmagával leszállítsák. A gép pedig, ahogy sejthető, lezuhan. A túlélők nem örülhetnek sokáig, mert a halál vadászni kezd rájuk és drasztikus módon leszámol velük. A film pár évente folytatást fialt, változó minőségben, de kreatív haláleseteket felsorakoztatva. 60%








8. Táncos a sötétben - Dancer in the Dark

Lars Von Trier, aki embergyűlölő és provokatív nézeteiről, filmjeiről híres, kipróbálta magát a musical fronton. Elképesztően egyedi és zavarbejtő darab, egy szembeteg anyukáról, akinek fia örökölte a betegséget és a vakság réme fenyegeti, ha anyu nem gyűjti össze a pénzt egy műtétre. A pénz lassan gyűlik, míg egy kedves udvarlónak köszönhetően lába nem kél. Anyu rájön, ki lophatta el és végzetes lépésre szánja el magát, melynek végén a hóhér kötele vár rá. Nagyon elvont zenei világ, Björk tolmácsolásában. Egyik másik dal zseniális, van amelyik zavarba ejtően fura. Björk nem rossz színésznő és mellette további világsztárok dolgoznak a filmben. Trier egyik emészthető darabja. Bár... 80%






9. Frequency - Frequency

Majdnem átlagos krimi lenne, ha nem szőtték volna bele az időutazás egyik furcsa formáját. John a rendőr komor valóságában éli a napjait. Apja régen meghalt egy tűzvészben, anyjával sincs túl jó kapcsolata, csak a munkájának él. Egyik este előkerül a lomtárából apja régi cb rádiója és a sarki fény hatásának köszönhetően beszélgetni kezd az apjával. Harminc évvel ezelőtti apjával! Frank tűzoltó volt és harminc éve bent égett egy raktártűzben. Mikor John rájön, hogy ami történik az nem racionális, de igaz, tippet ad az apjának, hogyan élje túl a katasztrófát. Frank először nem hisz a fiúnak, aki azt állítja, három évtized múlva fog a rádió mellett ülni, de megfogadja a tanácsát és túléli a tüzet. Ekkor indul be igazán a történet, hiszen azzal, hogy apja él, megváltozik a jövő, melyben szerepet kap egy sorozatgyilkos is, aki akár megölheti John anyját, Frank feleségét. Elindul a versenyfutás, hiszen senki nem tudja, meddig lesz képes a rádió erre a csodára. Jól kidolgozott történet és ha van is benne logikai baki, elsiklunk felette, mert izgalmas. 80%



10. Túszharc - Proof of Life

Ha pofátlan akarok lenni, akkor azt mondom, ez volt Meg Ryan egyik utolsó igazán jó filmje. Russell Crowe túszmentő, aki egy üzletembert igyekszik kimenteni a dzsungel mélyéről. Kezdetben próbálkozik a pénzzel és tárgyalással, azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy ha nem nyúl keményebb eszközökhöz, David Morse sosem jut vissza a felesége karjaiba, akibe a főszereplőnk kicsit bele is szeret. Nem a legnagyobb film az évben, kicsit lassú is, mégis, jól szórakoztam rajta, szeretem újra nézni, talán a téma miatt. Crowe pedig kiváló. 70%

Filmek, amik sikerek voltak az évben, de vagy nem voltak kedvenceim, vagy nem fértek bele a listába. Néha hajszál híján:

Gladiátor - Gladiator - Nagy film, de valamiért nem szeretem.
Blöff - Snatch
Mementó - Memento - Nem sokon múlt.
A sebezhetetlen - Unbreakable - Talán mert túl lassú...
Tigris és sárkány - Crouching Tiger, Hidden Dragon - Pedig szeretem.
Billy Elliot - Billy Elliot - Hajszál híján!
stb.








A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)



Rendezte: Stefano Sollima






2012 egyik legerősebb filmdrámája. Csupán azért nem krimi a műfaj, vagy bűnügyi film, mert ebben a darabban nem egy nyomozás lineáris végigvezetése a mondanivaló, hanem a készenléti rendőrök mindennapjai, személyes drámái adják a történet vázát.

Röviden: A nagy öregek közé, mint Cobra (Pierfrancesco Favino), Negro (Filippo Nigro) és Mazinga (Marco Giallini) sorai közé bekerül a tapasztalatlan és túlkapásai ellenére is naiv és törvényeket nagyjából tisztelő Adriano (Domenico Diele), aki ugyanakkor forrófejű és kompromisszumra szinte képtelen, lázadó fiatalember. Az öregek látnak benne potenciált - hogy részesévé tegyék, a csoporton belüli, erőszaktól sem visszariadó banda tagjának - ezért először beavatják, mint az egyetemi gólyákat, majd szárnyaik alá veszik. Adriano magának való, de azért igyekszik megfelelni társai elvárásainak, egészen addig, míg nem érzi úgy, hogy azok bizonyos határokat átlépnek, a jelvényük biztonsága mögé bújva. Akkor el kell döntenie, hogy beáll a sorba és korrumpálja magát, vagy hátba döfve társait, "patkánnyá" változik.

Néha egy meccs elég ahhoz, hogy végül háborús helyzet alakuljon ki: Melyik oldalon állnál?
A film cselekményének fő váza ez lenne. Ezek mellett pedig megismerjük a többieket és, hogy miért lettek olyanok, amilyenek. Belelátunk kicsit a politikába, hogyan taposnak azok fején, akik az életüket kockáztatják, ha arról van szó. Megismerjük, mindazt a frusztrációt, ami a készenléti rendőröket nap, mint nap éri. Az erős forgatókönyv így próbálja közelebb hozni a karaktereket a nézőhöz, hogy végül nekik drukkoljon. Ez pedig nagyon nehéz feladat, mert elsőre Cobra és társainak "túlkapásai" az átlagos polgárbó (nézőből) ellenérzést vált ki és bizonytalan fejbólintásokat. Érezzük, hogy a köz érdekében néha disznóságokat kell cselekedniük és amit tesznek, azt a kisebbik rossz miatt követik el, ugyanakkor, végig ott motoszkál a nézőben, hogy bizony, akár mi is lehetünk a gumibot másik oldalán, olykor talán nem is jogosan.


Sollima filmje komoly témát feszeget és 2012 egyik legjobb filmje lett. Ha a címe kevésbé provokatív, talán előbb találkozom vele. Megtekintés előtt azt hittem, valami foci drukkeres, klános marhaság, de tévedtem.
Ha belebotlassz, azonnal nézd meg egyszer.

Rendőrként nyakon vágnád e a huligánt, akinek tarkóját egy rendőrellenes tetoválás díszíti? (Miért nem?)
Figyeld:
- Az egyes karakterek személyes drámája, amely egyenesen viszi őket a végső összecsapásba, ahol szinte már minden mindegy: a háború elől nem fognak kitérni.
- Adriano furcsa karaktere. Azt hinné az ember, hogy forrófejűsége miatt sok baromságba bele lehet vinni, azonban a fiúnak vannak elvei. Erre basznak rá a többiek.
- A karakterekkel lehet szimpatizálni, de vajon meg fogod őket kedvelni?

80%

Ha megnéznéd:
- Minden zsaru rohadék (2012)

Elvileg ők értünk vannak, ám nagyon keskeny a határvonal, amely átlépésével végül nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza, ha ütni kezdik a jó népet. 

Csupán pár sorban 4.



Afterparty (2013) Feltörekvő sorozatsztár és tucatnyi rajongója benn szorul egy hermetikusan lezárt környezetben. Ifjú színészünknek van miért izgulni, mert a sorozat folytatását még nem rendelték be - lehet, hogy kaszálják - és ha ez nem lenne elég, valaki módszeresen irtani kezdi a csápoló csajokat. A film egyetlen pozitívuma a spanyol nyelv finom gördülékenysége. Ebben az évben egy másik film is készült ezzel a címmel... de az dráma. Alig nyolcvan perces vérengzés, semmi eredetiséggel. Harminc perc alatt végig lehet pörgetni. 20%




The Nut Job - A mogyoró-meló (2014) Leginkább talán az "Olasz melóra" emlékeztető mogyoró lopásos állattörténet. A figurák aranyosa, kedvesek, ellenben a történet bugyuta, egyszerű, unalmas és humortalan. Tökéletesen hiányoznak belőle a felnőtteket szórakoztató kikacsintások, utalások más, ismert filmekre. A figurák pedig mintha úgy lettek volna összekapirgálva az elmúlt tíz év mesefilmjeiből (A Lecsó főszereplője pl.). Ha hasonló történet, akkor a "Túl az sövényen", mindenképpen kenterbe veri ezt a hamvas próbálkozást. A röhej, hogy sikeres volt és elvileg 2016-ban jöhet a folytatás. Kár. Akkor inkább "A Túl az sövényen 2."
20%





Diana (2013) Diana, angol hercegnő miután lekattant a fehér répáról és kirepült a királyi családi fészekből, valahogy a karamellásabb árnyalatokhoz kezdett vonzódni. Életének egy ismeretlen szeletébe enged a film bepillantást, Charles herceg után, de még Dodi Al Fayed előtt, amikor Diana kereste a saját útját. A filmben felvázolt események elvileg megtörténtek, de a másik főszereplő, aki jelenleg a film miatt szülőhazájába költözött Angliából, nem erősítette meg, mivel úriember. Naomi Watts meg remek színésznő. 50%



2014. április 8., kedd

Found Footage: Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Rendezte: Christopher MacBride

A found footage egy viszonylag fiatal filmes műfaj és elég sok al-műfajt tudhat magának. És azokat szintén lehet variálni.
A Konspiráció azonban egy nagyon érdekes témával foglalkozik és két részre tagolható. A film első fele egy komolynak tűnő dokumentum film elkészítéséről szól, míg a második, kommerszebb része pedig átmegy "kézi kamerás" horrorba.

Közel egy órán keresztül épül fel a film - számomra elég gyorsan kiszámítható vég felé - amelyben bemutatnak egy titkos társaságot, amely az emberiség felett áll. Nem földönkívüliek, vagy mutánsok, sem egyéb mumusok, csupán üzletemberek zárt közössége, akik pénzükkel kiváltott hatalmukkal irányítják a föld teljes lakosságát. Nem egyénenként, hanem globálisan, alakítva a közvéleményt, a világgazdaságot, médiát.

Két fiatal rendező, Aaron (Aaron Poole) és Jim (James Gilbert) véletlenül botlanak a témájuk egyik főszereplőjébe a világhálón. Egy youtube videón látnak egy utcai prókátort, aki egy felsőbb hatalomról kiabálja véleményét a levegőbe. A fiúk meghallgatják történetét és szépen lassan megismerik egy bonyolult összeesküvési elmélet homályos szálait. A titokzatos hatalomról bizonyítékokat szállító Terrance (Alan C. Peterson) végül nem sokkal a forgatás megkezdése után eltűnik, de előtte bogarat ültet a fiúk fülébe, olyannyira, hogy Aaron valósággal betege lesz, hogy kibogozza mindazt, amire Terrance-nek nem volt ideje.
Munkáját hamarosan siker koronázza, így végül Jim beadja a derekát, hogy folytassák a forgatást, habár ő nincs meggyőződve, hogy szükséges az egész balhé.
Aaron kulcsfontosságú figurákat talál meg, felgöngyölíti a szálakat egy gyakorlatilag nyilvános fórumokon meg sem jelenő társaság létezéséről, a Tarsus-ról.
A Tarsus, főleg közvetett bizonyítékok alapján, mindig gyűlést tartott, mielőtt a földön valami hatalmas változás történt volna. Általában a gyűlések után olyan események sorozata ment végbe, amely alakította a politikát, világgazdaságot.
A legutolsó ilyen gyűlés után megtörtént a 9.11.
Jim belemegy, hogy Aaron-t kövesse egy megrendezésre kerülő gyűlésre, miután Aaron előkerít valakit, aki be tudja őket juttatni.
Itt a dokumentum film átbillen found footage irányába. A fiúkra szerelt kamerán követhetjük nyomon az eseményeket a bizonytalan és megborzongató végig.

A Konspiráció hideg fejjel, logikusan felépített darab. Jól adagolják az apró feszültségkeltő eszközöket, ami folyamatosan növeli a nézőben a paranoiát.
Csak dicsérni tudom.
90%

Kicsit ront a végeredményen az utolsó húsz perc kiszámítható és olcsó hatásvadászossága, ám a lezárás visszaránt minket a felépített mű tartózkodó világába. (A kérdéses rész, akár a V/H/S 3. részében is elfért volna, mint rövid szegmens; az első kettő már le van forgatva.)
A Konspiráció egy intelligens darab a műfajon belül.
Nem néhány fiatal szédeleg egy erdőben, hogy végül a falhoz állítsák őket (Ideglelés)
A Konspiráció teljesen hihető koncepció. Sokkal közelebb áll a valósághoz, mint sok hatásvadász dokumentum film. Igaz, egy elképzelt valósághoz.
A színészek játéka sokat hozzátesz. Főleg, miután már tudjuk, hogy "mi történt". Vagy mi nem.
Amúgy meg ki tudja?

Minden ott van a táblán, csak helyesen kell értelmezni...
Nem pörgetős darab. Ha beletekersz, simán átugorhatsz később fontossá váló részleteket. Másfél óra, azoknak, akik szeretik az agytornát és a konspirációs elméleteket.

A körülöttünk látható világ pedig mind ráerősít a felvetésre: vannak, akik felettünk állnak és tervük van velünk. Gondoljunk csak a bankok által előidézett adósrabszolgaságra, vagy a politikai erők összefonódásaira. Én, az átlagnéző oda sem tudok ehhez szagolni.
Még akkor sem, ha valaki az utcán, megafonba üvölti az igazságot.

R.I.P.: Elhunyt Mickey Rooney (1920-2014)

Elment egy legenda.
No, talán nem éppen nálunk számított annak, de az egyetemes filmtörténetben azért nyoma fog maradni.
Mickey Rooney - wikipédia
Mickey Rooney - imdb

Rooney Joe Jule Jr. néven látta meg a napvilágot, New York, Brooklyn negyedében, 1920. szeptemberének végén, 23.-án. Gyerekszínészként kezdte - sőt, nem nagyképűség kijelenteni, hogy ő volt a filmgyártás első gyereksztárja. 93 éve alatt végigkísérte a mozi világát a húszas évek némafilmjeitől, egészen az új évezred CGI világáig. Ha mozi, akkor ő mindent látott.
Olyan sztárokkal dolgozott együtt, hogy felsorolásuk kitenne egy filmes könyvet.
A második világháborúban tevékenyen részt vett, két évig volt a fronton, majd visszatért a film bizniszbe és szerencséje volt, mert benne tudott maradni.
Amerikai filmek mellett néha vállalt Európai mozikban is szerepet. Egyik kedvenc mozim tőle a "Belfagor a pokolból", melyet Ettore Scola rendezett és Vittorio Gassman mellett alakíthatta a minden lében kanál, gonosz kis ördögöt, Adramalek-et.
Rooney nyolcszor kötött házasságot és hétszer vált el. Filmjeivel megkeresett hatalmas vagyona (1965-ben kb. 3 milliárd dolláros vagyona volt!!!) ráment a válásokra.
Leghíresebb neje Ava Gardner és kilenc gyermek apukája.
1944-ben együtt játszhatott a gyermek Elizabeth Taylor-ral a "A nagy derbi" című filmben.
Legszomorúbb és legaktívabb házassága Carolyn Mitchell-el zajlott, mert bár alig hat évük volt a fiatal színésznővel, négy gyermeket kapott tőle.
19 évesen Ifjúsági Oscar-díjra jelölték, melyet megkapott Deanna Durbin-nal megosztva. Még négy esetben jelölték szerepért a díjra, míg végül 1983-ban életmű díjat kapott a munkásságáért.
Még Laurence Olivier is elismerőn nyilatkozott munkásságáról, tehetségéről.
Egy arccal kevesebb a vásznakon és egy arccal több a mennyek gyöngyvásznain.
Isten veled, Adramalek!
Egészen biztos nem a pokolban vagy most!




Blog: Megjártuk a Madridot

Ott is voltunk. Pipa! (nem olyan...)

Egyik hajnalban Cic kitalálta, hogy nézzünk át a Madridba, mert a Szabó Mariann ott fog karaoke műsort vezetni. Mivel csipázom a Mariannt és karaokezni is szeretek, részemről oké volt. Rávettem még az öcsémet, Stefit és Milánt, hogy kövessenek minket, mert többen nagyobb a móka és sörözhetünk egyet.
Amit nem tudtam/tudtunk, hogy a Madrid, egy viszonylag kicsi, lagymatag látogatottságú melegbár. Cicnek ugyan volt korábban egy Freud-i elszólása, ám később megnyugtatott, hogy ilyen irányú információ nem kering a neten a helyről. Vagy nem feltűnően.

Kalandra fel!

Cic átvitt minket, leparkoltunk a helyhez közel és mehet a menet. Lassan bandukoltunk és az üzlet előtt kisebb népcsoport álldogált, cigarettázott. Közéjük sétáltunk, közben azon tanakodtunk, hogy ki menjen be előbb: Cic, aki ismerőshöz jön és ismerik, vagy valamelyik kanegér. Sokat dobott az egész szituáción, amikor Milán viszonylag hangosan megjegyezte, rám célozva, hogy: - Menj te előre, úgyis te vagy a férfi!

Hozzáteszem, nem látok túl jól, de egyik másik srác, aki az üzlet előtt állt, nem nélkülözött némi női nemi jelleget. Konkrétan az egyik borostásan, szembe fésült hosszú hajjal, kihúzott szempillákkal támasztotta a falat. Kezdtem gyanakodni.

Odabent láttam pár nőt, ami kicsit megnyugtatott. A pulthoz tömörültünk és rendeltem sört, limonádét. Mikor fizettem volna, sikeresen leejtettem a pénzt, ami elegánsan a lábam elé esett. Le kellett hajolnom. Egy melegbárban... A pénz hirtelen úgy tűnt, összeállt egy apró, illatos szappan formába én pedig a tusoló falánál hajlongok. Sose esett még ennyire nehezemre felvenni valamit a földről.

Az elrendezés, bútorzat más volt, de valahol ott ültünk.
A lányokról kiderült, hogy nagyon kevesen vannak és amelyik van, az partnerrel. Reményeink szertefoszlottak: Itt nem fogunk csajozni. Igaz, mást sem.
Leültünk a terem egyik szélét uraló fekete asztalhoz. Milán jó érzékkel rögtön háttal a helységnek, Stefi féloldalasan, Cic és én szemben ülve. Engem nem izgatott az egész, mert tudtam, hogy szarul látok.
Azért Milán kínos vigyorgását észrevettem.
- Láttad azt?
- Mit?
- Balra...
- Neked vagy nekem? (De már tudtam, mire céloz. Két srác szájra puszikázott egy díványon. A söröm furcsán forgott a gyomromban)
- Látom... - és elfordultam. Nem nagyon volt hová.
Cic jól érezte magát. Szopogatta a limcsit, beszélgetett a Mariannal. Mi csendben ültünk, magunk elé bámulva. Milán elém dobott egy magazint. A borítót böngésztem.
- Na, a héten akciós a sör és a Gin & Tonic.
Milán vigyorgott. Kelletlenül.
- Lapozz bele.
Lapoztam. Első oldalon valami választási hirdetés szerű kép. Két férfi mosolyogva áll, egymáshoz közel. Túl közel Indokolatlanul közel. Gyorsan lapoztam. Harmadik oldal, hatalmas betűk: A TRANSZSZEXUÁLIS... Gyorsan becsuktam.
Gondoltam, ha itt vagyunk, énekelni kellene. Smici Karaoke gyűjteményére emlékeztető (mert kérem eddig csak azt ismertem és elég szép mennyiségű gyűjtés!) Song Bird lista az asztalon hevert. Vastag, mint egy telefonkönyv. Kb. ennyit láttam belőle a sötétben. Belenézek... Ahogy megemeltem, alatta láthatóvá vált egy Men's magazin, de lehet, hogy ebben szintén tévedek... Pasik Conan a barbár formációban. Nagyon gyorsan visszatettem a karaokes könyvet, gondosan, hogy rendesen letakarja az alatta bujkáló magazint.
Itt sem fogok énekelni...
A Disney féle "Let it go" eleve szóba sem jöhet a "And it looks like I’m the queen." sora miatt.
Pina Turner remekműve a "Goldenballs" szintén kiesett.
Enyhén éreztem a csuri veszélyt, ám a vécére elmenni nem akaródzott. Együtt sem. Annyi rémhírbe botlottam a neten, falba vájt lyukakról, amelyeken átdugnak olyasmit, ami már nekem van. (Valamelyik horrorra akadva epizódban láthattad ezt)
Ki kéne menni cigizni. Nem a cigi miatt, hanem, hogy kint legyek. És nem belefutni senkibe, aki ismer, amíg megyek kifelé...
Kint félreálltam a bejárattól. Vagy tíz méterre. Még így is ciki volt. Mi van, ha itt futok össze egy ismerőssel? Vagy, uram boccsá', odabent? Mindkettőnknek égő lenne. Vagy ha legközelebb látna akibe belebotlom, esetleg cinkosan rám kacsint? Hú, de nem megyek többet Madridba...!
Stefi szintén kijött a friss levegőre. Arcszíne a szokottnál sápadtabban fénylett.
- Rosszul vagyok. Csak arra tudok gondolni, hogy ki ihatott a korsóból előttem. Jézus!
- Nos, ha a Patkóban lennénk és egy csaj után iszol, aki leszopta a barátját, ugyanott vagy. Bármit csinálsz, a korsóból ihat olyan, akinek előtte fasz volt a szájában.
- Jézus!
Visszamentünk, mert ideje volt összeszedni a többieket, hogy menjünk máshová. Alig fél órája voltunk itt és tökéletesen elégnek éreztük.
Odabent Cic énekelt, Milán pedig az egyik középre húzott asztalon táncolt, félmeztelenül. Valamikor, amíg kint voltunk, ledobta a felsőjét és igyekezett jól éreznie magát. Megfertőzte a hangulat.
- Bammeg, Milán, gyere le!
- Ne már, itt szeretnek!
Mint egy rossz horrorfilmben. Mi van ezzel?

Az asztalunk mellett állt a csócsó, hatalmas, fallikus botokkal. Csoda, hogy senki sem "játszott" rajta.

(Szerencsére nem ez történt.)
Visszamentünk, mert ideje volt összeszedni a többieket, hogy menjünk máshová. Cic Mariannal dumált, Milán pedig apró gombóccá gömbölyödve várta, hogy visszatérjünk.
- Cic, menjünk!
- Jó, csak elköszönök a Marianntól.
- Kint megvárunk!
És mereven előre nézve, libasorban kivonultunk a szabadba. Az üzlettől most gondosan, húsz méterre sétáltunk el. Láttuk, ahogyan egy pár kijön és felénk közeledik. A lánynak volt a szülinapja. A srác a barátja, számunkra hallhatóan panaszkodott: - Atyaég, de nagyon meleg volt ez a hely! Rendesen a hideg ráz...
Mosolyognom kellett. Jó tudni, hogy nem csak én vagyok ennyire járatlan a melegbárokat illetően.
És ez még egy nyugis hely volt, nőnek öltözött, transzi cicák nélkül.
Cic kiért végre.
Ő élvezte.
Mi meg köszönjük Cic!

Csupán pár sorban 3.

Sötétszoba - Darkroom (2013)

Csinos, fiatal lánynak tele a töke a világgal, holott saját maga a bajának forrása; egy átmulatott éjszakán hazafelé balesetet szenved barátaival. Mivel ő vezetett, ő lenne a felelős, csak nem akarja magára vállalni. Másik vonalon egy nem kicsit pszicho család kaparintja meg a lányt és családi kastélyuk falai mögött bizarr játékot játszanak vele. Míg lineárisan halad az egyszerű történet, megismerjük a motivációkat. Nem túl erős befejezés. Másrészt utálom a torture horror műfaját - tudod, amelyikben embereket kínoznak kegyetlenül - ezért különösebben nem tetszett. Olcsó és üres. 20%




A felvonó - The Blackout (2008)

A "Trónok harca" Kisujja egy orvost játszik aki két emberrel benn szorul egy felújítás alatt álló toronyház liftjében. Visszaemlékezésekből összerakhatjuk mindhárom szereplő utolsó napjait, ami miatt akkor és ott vannak a liftben. Sötét titkokra derül fény és arra, hogy lehet, hogy az a legkevésbé veszélyes a többiekre nézve, aki annak látszik. Nem nagy meglepik, enyhe művészi beütés, jó színészi játékok. Végigülhető. 40%
Azért egy baki is becsúszott a filmbe:
A film első perceiben Karl (Aidan Gillen) a felesége sírjánál ücsörög és a sírkövön jól látható, hogy a családnevet így írták: Madox.
Percekkel később az autóban láthatjuk Karl orvosi belépő kártyáját, amelyen a vezetéknév már így olvasható: Maddox.



A kellékesek nem végeztek túl jó munkát, de a többiek sem, hogy nem szúrták ki...

Fent belenézhetsz a youtube-ra feltöltött filmbe.

A Ganzfeld-vizsgálat - The Ganzfeld Haunting (2014)

A Ganzfeld-vizsgálat - The Ganzfeld Haunting (2014)

Rendezte: Michael Oblowitz

A traileren meglátszik a gondos munka. Iskolapéldája annak, hogyan kell összevágni egy reklámot, egy nagyon gyenge filmhez. (jobbra)

Szpojleres leírás: Horrorfilm a gázmérgezésről. És még mondja valaki, hogy nincs több ötlet Hollywoodban. Igaz, ha csak ilyen ötletek maradnak, akkor kár leforgatni a filmet. Oblowitz 1979 óta dolgozik filmeken és nem véletlen, hogy nem lett nagy nevű rendező. Biztos kézzel gyárt említésre sem méltó B filmeket. Ha egy színész a keze alatt szerepel, az azt jelenti, hogy ideje átértékelni a karrier irányát.

Néhány diák, akik se nem barátok, se nem ismerik egymást túl jól, egy iskolai kísérlet miatt egymásra vannak utalva. Egyikük családjának régi ingatlanába utaznak, hogy a "házi feladatot" ott végezzék el. Becket (Taylor Cole) a legjózanabb köztük, míg Lucky (Rumer Willis) egyenesen a buli miatt érkezik meg, zsebében jókora csomag kokain-nal. Azért van náluk elég alkohol és kevés fű is. (Nem vágom, hogy ha ezek egy iskolai munka miatt ennyi tudatmódosítót visznek magukkal, mit csinálhatnak, ha tényleg elkezdődik egy ereszd el a hajam?)
Töketlenkedik velük két srác, de sokat nem tesznek hozzá, hogy megjegyezzük őket. Amikor beindulhatna némi túlfűtött szex, akkor inkább a csajok leszbikus táncára koncentrálnak, ahelyett, hogy jó keményen...

A helyszínek lepusztultsága néhol egészen mesterkélt.
Azért adnak némi esélyt a kísérlet elvégzésének, igaz, annak eredményessége egyenesen arányos az elfogyasztott drogokkal és alkohollal. Apró emlékkép bevillanásokból áll végül össze a kép, amely egészen Becket gyermekkoráig nyúlik vissza és szörnyű titkokat fed fel mindannyiunk számára. Vagy nem? (Attól függ, meddig húzzuk meg a valóság és gázmérgezés közötti határt)

Ami eszembe jut:
- A film nyelvezete borzalmasan egyszerű. A fuck szó és származékai szinte már "Ponyvaregényes" magasságokat érintenek. Ettől nem lesz jobb a film.
- Billy Zane szerepeltetése erőltetett cameo. A színész kap néhány total plan-t, hogy alig lehet felismerni és olyan halandzsa misztikus okoskodást a szájába, hogy rossz hallgatni. Egy valamikori érdemes színész kapálózása, hogy "képben" maradjon. Ettől nem lesz jobb a film.
- Néhány jelenetsor - buli közben jön a szellemlány - érezhetően unalmas, lassú, erőltetett és álművészi. Hiába na, a digitális technika lehetővé teszi, hogy szarrá szűrjük a képet, legyen benne remegés és vibrálás. Ettől nem lesz jobb a film.
Demi Moore ide, Bruce Willis oda, Rumer feje gáz...
- Rumer Willis feje kuka, ám a teste az nagyon rendben van. Vajon apuka mit szól a lányának alibi filmes karrierjéről. Lucky szerepe, karaktere kidolgozatlan. A film szerint egy narkós ribanc, aki ha iszik eleget, kapható leszbikus szexre is, de mértéket nem ismer. Nehezen tudom elképzelni, hogy Bruce Willis ennyire leszarja, hogy édes kislánya mihez adja a nevét és a testét. Ennél a filmnél sem a színészi játékára fogunk emlékezni, az biztos. Azért amikor vetkőzni kezd és táncol, kapunk elég közelit a popsijáról, így látszik, hogy bár az arca nem éppen a legsikerültebb géneket örökölte aputól és anyutól, az a popsi azért kapott rendesen, ahonnan kell. De nem ettől lesz jobb a film.
A jelenet már-már a soft-pornó határait súrolja.
- Kapunk egy orális nyalakodást is, ami nagyon szépen, realisztikusan van fényképezve. Az ember rendesen kedvet kap. Talán kicsit indokolatlanul hosszú a nyali, de ebben a filmben amúgy is jellemzőek az elhúzott üresjáratok - pl. Lucky tánca, majd részeg sétálgatása a házban - mivel a forgatókönyv olyan ötlettelen, hogy átsüt a vásznon.
Évente elvállalok 30-40 ilyen szerepet... Abból meg lehet élni.
- A film lezárása eléggé pongyola. Hiába tesznek be két olyan színészt, akik más filmekben húzónévnek számítanak. Dominic Purcell (A szökés sorozat, Penge 3.) és Holt McCallany (Gengszterosztag, Alien3) pár perces jelenléte nem dobja fel a filmet, bár, az igaz, hogy a jelenetük az egyik legértékelhetőbb az egész filmben.
- Nem vagy egy filmes gourmand? Ennek ellenére még neked is fel fog tűnni, hogy cicit nem nagyon, de bugyiba bújtatott női popsit annyiszor fogsz látni a film során, ahányszor csak lehetséges. Majdnem annyira tolakodóan tolják a színésznők seggét az arcunkba, mint a magyar komédiáknál a reklámokat. Már nekem volt zavaró. Ha nincs fingom se, mivel töltsem ki a a másfél órás filmidőt, mutass lassítva női seggeket. Nem ettől lesz jó a film.
- Taylor Cole lábait nagyon elverhették a forgatás alatt, annyi folt van rajtuk...

20% (vannak benne seggek.)

A filmet egyik kedvenc oldalamon keresztül megtekintheted! Megfelelő link itten kérem!

2014. április 7., hétfő

Szívszaggató - Heartstopper (2006)

Szívszaggató - Heartstopper (2006)

Rendezte: Bob Keen

Bob Keen tinédzser kora óta munkálkodik a filmes pályán. Sok területen kipróbálta magát, készített miniatűr modellek, maszkokat, másod-operatőrködött és néha filmeket rendez. Sajnos, rendezései nem képviselik azt a magas minőséget, mint amikben benne volt a keze nyoma. A "Szívszaggató" bugyuta, kiszámítható és enyhén müvészieskedő produkció. A megtekintés után kb. percekkel felejted el. Észrevétlenül fog elsüllyedni a horrorfilmek áradatában, mert nincs benne eredetiség és a minőségi gore jeleneteket leszámítva bugyuta az egész.

Jonathan Chambers (James Binkley) igazi gyökér sorozat gyilkos. Vagy tömeg. Vagy e kettő kombinációja. Éppen a kivégzését tartják, mint a kisváros legnagyobb buliját, csak nem sikerül tökéletesen a munka. Chambers meghal. Nem teljesen. Mert horrorfilmben így szokás.
Átviszik a kórházba, és közben a mentőautóba felvesznek egy öngyilkosságra hajlamos fiatal nőt is. Tininek próbálják beállítani a filmben, de senki nem fogja elhinni. Míg beérnek a kórházba, kitör egy hatalmas vihar. Chambers-et vizsgálgatni kezdi a patológus, azután helyet cserélnek. Chambers miután kiszaggatta a patológus szívét, valami, a néző számára ismeretlen vudu mágiának köszönhetően visszaszerzi az arcát és gyilkolászni kezdi a kórház személyzetét és betegeit. Láttunk már ilyet.
A kórház persze a vihar miatt félházas, ember alig lézeng, a fények pislákolnak, stb.
Az emberek fogynak a megmentett fiatal nő pedig együtt menekül egy szúrt sebbel bevitt afroamerikai sráccal.
Vér... vér mindenütt.
Hosszúnak tűnt a film.
Nem tetszett.
Nem is emlékszem már.

Feltűnik Robert Englund a filmben, alias Freddy Krueger, mint seriff.
A tetoválásnak fontos szerepe van, csak nem derül ki, mi az.

30%


Pszichoszingli - Young Adult (2011)

Pszichoszingli - Young Adult (2011)

Rendezte: Jason Reitman

Jason Reitman, ha emberi sorsokról, karakterekről van szó, sokkal érzékenyebb rendező, mint ismert apukája, Ivan Reitman. Talán a filmjeinek témái nem olyan "nagyívűek", legalábbis eddig, mint a papa világsikerű "Szellemirtója", vagy az "Ikrek", de ha karakterfestésről van szó, akkor Jason Reitman felveszi a versenyt a kortársaival. Charlize Theron meg pont az ilyen filmek miatt tehetséges színésznő. Mert ebben a filmben alakítani kell, és ő megtette.

Mavis Gary (Charlize Theron), elvileg sikeres lányregény író, a gyakorlatban pedig éppen befuccsol a sorozata, melyet szellemíróként jegyez és a kutya sem vásárolja. A kiadója ennek ellenére rendszeresen szívja a vérét, hiszen a szerződés még nem járt le és bár a sorozat további köteteit nem rendelték be, az utolsóval adós maradt. Éppen a kéziraton dolgozik - első sorok - amikor levelezését böngészve - mert egy nő több mindenre tud figyelni egyszerre - bababuliról kap értesítőt. A levél szerint szívesen látja egykori élettársa és annak új felesége a babájuk megünneplésére szervezett bulin. Mavis-nek kissé összefolyik unalmas élete és regényének szereplőjének álmodott kalandjai, ugyanakkor egyfajta furcsa dac is hajtja, amikor felkerekedik és visszautazik szülővárosába, Minnesotába.

Mavis beteg. Lelki bajai vannak. Érzi, hogy fut ki az időből, érzi, hogy a valamikori álomszép lány, akinek tervei voltak, lassan felőrlődik a testébe temetve. Még egy esélyt lát megmentenie magát; vissza kell szereznie az ifjú apukát, Buddy-t (Patrick Wilson).
Közben azért belebotlik egy volt iskolatársába, a visszahúzódó Matt-be (Patton Oswalt), akit annak idején Mavis rendre megalázott. Mavis idővel rádöbben, hogy Matt jó ember és ő az egyetlen, akire támaszkodhat, miután végérvényesen dugába dőlnek a tervei Buddy-val kapcsolatban.
Végül felébred a saját maga fingott rózsaszín ködből és visszamegy a nagyvárosba, készen, hogy új életet kezdjen.

Két perc alatt "kicsinálja" a motel recepciósát. - Nem nincs kutya a táskámban... (pedig mozog)
Mavis egy igazi ütni való karakter. Szar az élete, tudja is, de úgy akar változtatni rajta - már szinte mániákusan - hogy leszarja, ezzel másoknak mennyi kárt okozhat. Nem képes elengedni a múltat. Ennek ellenére, ahogyan feltárulnak az érzései a néző előtt, a kezdeti utálatot felváltja egyfajta szánakozó megértés.
És Theron nagyon jól néz ki levetkőzve. Még a mellpótló sem ront a látványon.
Mavis valójában még éretlen belül, gyerek. Sértett kölyök, aki magáról alig képes gondoskodni. Azért kutyust tart, mert az olyan szinglis, és trendis, de azért látszik, hogy nem egy gondoskodó alkat. Pontosan ezért fáj neki az a meghívó a babazsúrra. Persze végül elmeséli azt is, mi az igazi ok.
Mavis frusztrációjának egyik kiváltó oka a munkája. Ő a könyvkiadó zsargon szerint egy "néger", szebb szóval szellemíró. Egy befuttatott franchise neve alatt jelennek meg a történetei, ám a neve nem szerepelhet a borítón, csak a könyv belső oldalán, ha egyáltalán keresi az olvasó. Az olvasó azonban nem szokta keresni. Az olvasó leragad a borítónál és falja a tartalmat. Erre a frusztrációra pedig tökéletes példa, amikor Mavis a könyvesboltban - mert mint író, csak kíváncsi a könyveire, munkáinak utóéletére - felajánlja, hogy pár példányt dedikál a munkáiból, hogy azoknak több legyen az értéke. Az eladó válasza pedig valóságos hideg zuhany - de szpojler lenne kiírni! :)
Nagyon jók azok a jelenetek, amikor Mavis átlagemberekkel lép kapcsolatba. Tipikusan a kereskedelem dolgozóinak mumusa. Gizda, arrogáns, együttműködésre képtelen ember. Jól mutatja az is, ahogyan a kutyájával bánik, hogy valójában nem kész egy kapcsolatra, magának való némber... Nem ostoba, hiszen egyrészt tisztában van vele, merre tart, mit érez, másrészt ostoba, mert úgy épít kártyavárat a jövőre nézve, hogy abban helye Buddy-nak csak egy fontos statiszta szerep lenne. Annál nagyobb számára a pofon, amikor világossá válik, hogy Buddy nem gondol rá "úgy", sőt, a fontos eseményre sem ő hívta meg, hanem az aktuális feleség.
Egy utolsó támadás Buddy védelmi rendszere ellen. Talán ha elég dögös, vissza szerezheti a volt pasit.
Mavis ezért érzi magát feleslegesnek és kitaszítottnak. Visszamenekül Matt-hez, és miközben az érzéseiről beszél és arról, mit keres egy férfiban, rádöbben, hogy mindaz, amit keres, Matt-ben - még ha nem is egy álomlovag - megvannak.
Mavis és Matt kezdetben kóstolgatják egymást, hiszen a múltban sok borsot törtek egymás orra alá. Felnőttként már árnyaltabb a kapcsolatuk, ami hamarosan barátsággá szelídül.
Miután szeretkeznek, amire szükségük volt, hogy kicsit helyre billentsék a nézeteiket a világról és kinek hol a helye benne, Mavis kész arra, hogy teljesebb életet éljen.

Diablo Cody forgatókönyve egyszerű, hiteles. Nincsenek benne gyilkosságok, verekedések, felesleges látványelemek. Helyzetekre és párbeszédekre épül. Teret ad a játéknak. Talán Patton Oswalt egyik legjobb szerepét köszönheti neki, hiszen ágyba bújni Charlize Theron-nal...
Cody első forgatókönyve a kultikus rangra emelkedő Juno volt. Ha nem láttad, pótold!

75%

Ha tetszett, ajánlom bármelyik Jason Reitman filmet.
Finom pipihúsi.
Megjegyzés: A magyar címválasztás eszméletlenül félre viheti a nézőt. Én sokáig azért nem akartam megnézni a filmet, mert, azt hittem, holmi dilis picsáról szól a film. (Pedig arról szól, csak más árnyalattal.)