Last Passenger (2013)

Utolsó utas - Last Passenger (2013)

Rendezte: Omid Nooshin

Nooshin filmje egészen szórakoztató thriller a kevésbé durva fajtából. Semmi nagy felhajtás, csak néhány ember, szorult helyzetben, egy titokzatos gyilkossal, akinek homályosak a céljai és talán nem derül ki a végére a titka.

Omid Nooshin furcsa filmes. A kilencvenes években készített néhány ígéretes rövidfilmet, majd 14 év hallgatás után lehetőséget kapott rá, hogy vonatos történetét vászonra vigye. Tisztességes filmet hozott össze. Semmi extra, de amit látunk, az tetszetős, élvezhető szösszenet.

A főszerepben a méltatlanul alul értékelt Dougray Scott alakítja a doktor apukát, aki véletlenül egy éjszakai járaton ragad hét esztendős fiával, hogy egy gyilkos játékszere legyen... a vonat mellett. Rajtuk kívül még néhányan a vonaton maradnak és tanácstalanul igyekeznek életben maradni és segítséget kérni a külvilágtól. Szerencsére a sok klisé mellett nem fárasztják olyasmivel a nézőt, mint, hogy a robogó vonaton nincs térerő... mert van.

Cuki, de fura a mosolya

Az ellenség kiléte végig homályban marad, talán nem lényeges. Nooshin filmjében a karakterekre koncentrálunk, akik kénytelenek összefogni, hogy túléljék a kéretlen kalandot. Ez a forgatókönyvi húzás sajnos csak félig lesz sikeres, mert a karakterek hézagosan lettek feltöltve. De legalább az egyetlen kalauzt leszámítva, nem teljesen töltelék áldozatokat kapunk. A film kissé egyenetlen, logikátlan, a vége sem tökéletes lezárás, ettől függetlenül egyszeri izgalom nyugodtan ajánlható.

A fényképezés (Angus Hudson egészen remek hangulatot kölcsönöz a filmnek) a trükköket leszámítva szépek. A vonat, mint helyszín, jól működik. Néhány lehetőséget kihasználnak, ami benne rejlik, máshol indokolatlan furcsaságok történnek - pl. miért olyan szűk az alagút és hova tűntek a rendőrök, miért golyóálló a vezető fülke ablaka, stb. - még az élvezhető határon belül.
A film zenéje néhol egészen fülbemászó, máshol meg jól egészíti ki az izgalmas képsorokat. Liam Bates főleg rövidfilmekben dolgozott közre. Jelen munkája erős közepes, kicsit felette áll.

A kevés látványelem egyike.

A főszereplőn kívül megemlíteném még Sarah Barwell szerepében Kara Toiton-t, aki nagyon szexi nő, de nekem valahogy kilógott a film egészéből. Talán a furcsa, teliszáj mosolya miatt. Ettől még dögös, csak valahogy nem idevaló. Még említést érdemel a takarítót játszó, Izraeli születésű Iddo Goldberg. Talán az ő figurája van legjobban kidolgozva a filmben, pedig első megjelenése közben az ember legszívesebben televerné a fejét.

- Megismert? Én voltam a fő gonosz a Mission: Impossible II.-ben!

60% körül