2014. január 26., vasárnap

Átemelés: Gótika - Gothika (2003)

Gothika

Godzi kritikája
A gótikus stílus egyik irodalmi mellékága a rémirodalom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Varney, a vámpír, farkasemberek, lúdvércek, vérszipolyok, és nem utolsó sorban kísértetek irodalma. Minden, ami lebilincsel, elrémiszt, és imádkozásra késztet. A rémirodalom történetei a mozi megjelenésével átköltöztek a fehér vászonra. A jegyek ára olcsóbb volt a könyvekénél, és az olvasás sokaknak még mindig nagyobb luxus volt, mint passzívan nézegetni a “falat”. Az elmúlt száz évben minden komolyabb irodalmi művet átültettek a mozgókép nyelvére, ez alól így a rémtörténetek sem lehettek kivételek. A szellemek kezdetben fehér lepedőt viseltek, láncot csörgettek, de ahogyan az életünk is modernebb lett, úgy lettek a szellemek, és a kísértettörténetek is egyre bonyolultabbak, komplexebbek, valóságtól elrugaszkodóbbak. A Canterwille-i kísértet, a sátán kutyája már mind a múlté. Társaik, sokszor nőiesebbek, de annál halálosabbak! A kísértetek lassan minden környezetben és motivációval közénk telepedhetnek. Csak, hogy néhányat kiemeljek, az újabbakból:
Ház a kísértet hegyen. A kóbor lelkek sokszor, mint ebben a szimpla horrorfilmben is, egy helyszínhez kötődnek. Titokzatos erők egy csoport embert hívnak egybe a domb tetején álló házba. A milliomos vidámparkos nagyobb összeget kínál fel annak, aki egy éjszakát kibír a képzeletének legijesztőbb rémképeit felvonultató épületben. Kezdetben sokan csak egy kísérletnek, rossz viccnek veszik az egészet, de a vállvonogatásból hamar lábemelgetős futás lesz, amikor az értelmi szerző kezéből kiszakad a gyeplő, és elveszíti kontrollját az illúziók tárházában. Nem tett semmi újat a kísértetfilm műfajához, de legalább megnézhettünk egy csomó eltérő stílusú színészt egy másfél órás videoklipben bolondozni…
A kör egy sötét, komor tónusú, thriller, kicsit elnagyolt magyarázattal, de néhány remek jelenettel, és ijesztő végkifejlettel. Ez már egy olyan film, ahol a sértett szellem nemhogy segítséget kér, hanem egyenesen az ártatlanokra zúdítja féktelen haragját. Hiába sajnálná az ember a kegyetlenül lemészárolt kislányt, ha ugyanakkor arra kell gondolnia, hogy ez a kislány, a halálból visszatérve, hasonló korú gyerekeken vezeti le tehetetlen dühét. Pont, mint a hasonló forgatókönyvet birtokló Félelem.com című filmben, melyben egy fiatal lány generál magának egy weboldalt, melyet megtekintve, csakúgy, akár a kör videokazettájának végignézése után, egy igen rövid időlimittel kell szembenéznünk, hogy versenyt fussunk a saját halálunkkal. Tehát a szellemek képesek még a világhálót is behálózni. Ez sem újdonság, mert a A Fűnyíróember-ben már egyszer, a Szellem a gépben c. moziban pedig másszor hasonló alapötleteket szedtek elő, igaz, egyik film sem a szellemekre helyezte a hangsúlyt. A Mátrix második részének fehér ruhás ikrei is szellemek a javából. Igazi mészárolós szörnyetegek. A Temetetlen múlt-ban megismerkedhetünk a szimpatikusabb szellemekkel. Itt a frászt hozzák a nézőre-főszereplőre egyaránt, de legalább csak azért, hogy segítséget kérjenek az élőktől. Testvérfilmek a javából a Hatodik érzék, ahol egy kisfiú képes beszélni a holtakkal, a Hetedik érzék, melyben egy családapa életébe avatkozik be egy fiatal lány brutálisan meggyilkolt porhüvelyének szelleme, vagy a A szem, ahol egy vak kislány életét nehezíti meg, hogy a szemműtétje után nemcsak az élőket, de a földön itt ragadt holtakat is látja. Ezek a szellemek legalább némiképp semlegesek. Ellentétben az olyan, holtukban brutális szellemekkel, akiknek lételeme, hogy az élőket bosszantsák, és gyilkolják. A 13 kísértet-ben egy egész tucat garázdálkodik abban a házban, melyet csupán miattuk építettek. A Szellemhajó-ban is sokan vannak, és csak egyetlen gyermek közülük az, aki nem akar az embereknek ártani. A Gyűrűk ura-trilógia befejező részében egy szellemsereg pedig egyenesen megfordítja egy fontos csata kimenetelét, amellett, hogy Frodó nyomában is többnyire kísértetek loholnak…
És ezzel a felszínt piszkáltuk fel, meg az elmúlt éveket.
Gótika a Dark Castle új filmje. Ismét kísértetes film (igaz, tőlük nem is nagyon készül majd más, mivel pont a téma miatt alapították a céget). Megint néhány húzó névvel, és a szokásos szellemtörténettel, leszámítva azt a tényt, hogy itt a szellem csak annyira vérszomjas, amennyire feltétlen muszáj, sőt, talán jogos is a cselekedete. A film csavarjait leírni balgaság, és tiszteletlenség lenne kielemezni, mert azzal csak elrontanám a film élvezetét, így inkább kerülő úton közelítem meg a témát.
A sikeres pszichológus (Halle Berry) szereti munkáját, férjét, barátait, a környezete viszont, segítőkész, figyelmes, valóságos tündérke. Kikacsintgat néha férje mellől, incselkedik egyik kollégájával, aki (Robert Downey jr.) érzi, hogy valami kialakul közöttük, de a környezetükre való tekintettel nem engedik, hogy érzelmeik befolyásolják őket. Csendesen élik mindennapjaikat, beletemetkezve a munkába. Az asszonyka épp hazafelé tart, amikor majdnem elgázol egy lányt. Az esetet követően sokkot kap (ez erős csúsztatás), és “másnapra” ébredvén nem emlékszik rá, hogy mi történt vele; pedig jó lenne, mivel férje meggyilkolásával gyanúsítják. Hogy végképp lehetetlen helyzetbe kerüljön, a valóságtól teljesen eltérő módon, saját munkahelyének biztonságos cellái közül kapja meg az egyiket, és a kollégái felügyeletét.
Halle Berry formás alakja miatt. A film percei nagyon gyorsan elperegnek, és néhány nagyon jó flashback-ben megtudhatjuk, hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. Különösen izgalmas az a rész, amikor a múlt homálya hirtelen értelmet kap, és az események ismét előre kezdenek peregni, mint az esőcseppek. Ezt az utalást csak az érti igazán, aki már látta a filmet!
Még sok olyan részlete van a forgatókönyvnek, amelybe bele lehetne kötni, (pl: a biztonsági őr miért engedi futni a nyilvánvalóan gyilkos asszonyt, még akkor is, ha előtte kedvelte, miközben a többiek égre-földre keresik, illetve hogyan tud úgy elbújni üldözői elől egy medencényi vízben, hogy azok nem veszik észre a zseblámpáik ellenére sem), de teljesen felesleges a hibákat keresni ennél a filmnél. Horrort egyébként sem a mély mondanivalók miatt nézünk. Szerencsére a trükkök nem túl bonyolultak, ezért aránylag rendben van a látványvilág, az utolsó robbanást leszámítva. Összességében kellemes szórakozást kínál ez az egyébként középszerű film.
Mathieu Kassovitz-nak, volt már jobb filmje is (lásd: Bíbor folyók), de amerikai viszonylatban sokkal jobban kezdett, mint az várható lett volna. Képi világa sötét, komor, természetesen “gótikus” , a helyszínek láttán a hideg borzolgatja majd hátunkat. Halle Berry játéka, főleg, amikor a választ keresi kérdéseire, a fiatal Jane Fonda-ra emlékeztet. Robert Downey Jr. Kedvesen próbál visszatérni, annak ellenére, hogy karaktere nem túl okos, és nem is túl hihető. A meggyilkolt férj hálátlan szerepében a börtönt is megjárt Charles S. Dutton-t tisztelhetjük. Még két színészt kiemelhetünk a stábból, bár szereplésük nem indokolt, inkább csak azért kelhettek, hogy több ismert név legyen a stáblistán. Penélope Cruz, mint Chloe, teljesen felesleges, hisz játszani alig van lehetősége, és még kevesebb esélyt kapott Bernard Hill, az intézet vezetőjeként. Az urat Theoden királyként ismerhetjük a Gyűrűk Ura trilógia utolsó két részéből. A zene kellemes, néha kifejezetten ijesztő. John Ottman imádja a thriller és horror műfaját, ezért nála ez egyszerű ujjgyakorlat csupán. A díszletek és az egész film összképe nyomasztó. A vége-főcím dal pedig a mai fiatalok igényeinek is megfelel. Ja, és a forgatókönyv íróját,Sebastian Gutierrez-t, előre láthatólag már le is kötötték A szem című horror amerikai remake-jéhez.

Érdekes:
- Mathieu Kassovitz rokonai között magyar leszármazottat találunk! Apukája Magyarországon született: Peter Kassovitz