2013. november 24., vasárnap

The Happening - Az esemény (2008)

The Happening - Az esemény (2008)





M. Night Shyamalan érdekes elképzelése arról, amikor a föld visszavág az emberiségnek... legalábbis nagyon úgy tűnik.

Szeretem Night ezen filmjét. Több filmjét kedvelem, és talán ebben a thrillerben található meg a legtöbb "hiba", mégis nagy kedvencem.

Két gondolat, ami miatt le tudnám húzni nagyon ezt a filmet:
1. Stephen King 2006-ban jelentette meg "Cell" (magyarul: Mobil) című könyvét és rá két évvel jött ki "Az esemény". Miért érzem fontosnak felemlegetni Amerika első számú horror írójának (ami már rég nem igaz. nem az első szám, hanem a horror író titulus) könyvét? Azért, mert ha olvastad, pontosan tudod, hogy annak felütése és első szakasza mennyire kísértetiesen hasonló elképzeléssel indul. Nem teljes másolatról beszélek, hanem hangulatról és jelenetekről. Ott ugyan nem feltétlenül lesznek az emberek öngyilkosok, és nem a növények váltják ki az őrületet, ennek ellenére tiszta testvérműnek tűnnek számomra. Érted, na?

2. Az esemény a vége felé szétesik, darabos lesz, egészen a furcsa lezárásig.
De az az első egy óra!


Elliot Moore (Mark Wahlberg) biológia tanár éppen az iskolájában tanít, amikor híreket kapnak arról, hogy New York-ot terrortámadás érte. Elég kevés az információ, sőt, egy nagyon fontos pont kimarad belőle, úgy mint, hogy a halál, ami az embereket éri, öngyilkosság. Szerintem azért ha ezt Elliot azonnal megtudja, talán előbb összekapcsolja azzal, hogy az egész tragédia egy parkban kezdődött. Kis késéssel a televízióból összeszedi ezt az infót.


Siet haza asszonykához, Almához (Zooey Deschanel), aki enyhén enervált állapotban szemez a telefonjával. (Nem a kedvenc jelenetem, mert szerintem Deschanel túljátssza a szitut. Vagy nem hihetően játssza. Engem zavart.)
Elliot és Alma mellé csatlakozik egy jó-barát matektanár, Julian (John Leguizamo), és kislánya, hogy legyen még néhány karakter, akiért izguljunk.
Vonattal szeretnék a nagyvárost elhagyni, mert a híradások szerint a szaporodó "támadások" gócpontjai a bőven lakott területek. (Amik leginkább emberekkel vannak fertőzve.)
A vonat nem vár, elindult már... és végül megfeneklik Filbert (mogyoró) városkában, valahol Varjúvetenyő és Teszekrá falu között. A nép összegyűlik meetingre a kocsmában majd miután kellőképpen felidegesítették az emberek egymást az innen-onnan összeszedett hírmorzsákkal, szétszélednek.
Julian felesége után ered és előtte eléggé klisésen Elliot-ra bízza kislányát, hogy mentsék magukkal kifelé. Dramaturgiailag akkor már tudjuk, hogy Julian-nek annyi. (Mindig így van katasztrófa filmeknél.)

A kapcsolati válságban tengődő Moore famili, plusz egy fő menekülnek tovább. Ettől kezdve egy horrorba hajló road-movie részesei leszünk, sok statisztával és halálesettel. Elliot meg agyal, hogyan lábaljon ki a szarból a kék szemű angyalkájával. Plusz egy fő.

Az utolsó fél órát már nem néztem meg annyiszor. Jobban szeretem magam elképzelni további kalandjaikat. Bár, attól még a film vége fele részt hepiend, fele részt meg az unásig ismert lezárás; "Nincs még vége???"

Shyamalan-t harmadik filmje után bizonyos körök (pl. filmbuzik, mint én) zseninek kiáltották ki, elfelejtve, hogy azért a sikeres "Hatodik érzék" előtt két erősen közepes filmmel jelentkezett. Szerintem nem annyira zseni, mint inkább belenyúlt a tutiba egy jól szerkesztett, erős lezárással operáló kísértettörténetbe. Visszagondolva, még mindig azt gondolom, hogy a "Hatodik érzék" egy nagyon ügyesen elkészített mozi, nézőt terhelő, lassú tempóban, melyet ha végignézel, libabőr a jutalmad.

Azután elkészített három hasonló kaptafára (t.i. film végi "nagy" csavar/poén) ráhúzható alkotást, és mondhatjuk, kifogyott az ötletekből. Hazudtam! Ötletei még maradtak, sőt, volt közöttük pár egyedi alkotás, megfoghatatlan hangulattal, ám az a Shyamalan, akinek borzongató fantáziája miatt beszabadultunk a sötét vetítő terembe, egyszerűen elengedte a rajongói kezét. (Pont, mint Stephen King tette az olvasóival, az utolsó tíz évben, de ez egyéni megítélés kérdése.)

A forgatás alatt néhány kaszkadőr lógott...

2013 jelenlegi állása szerint a mozi fenegyereke mostanra pedig simán elkurvult. Ha beleszámolom véleményezésem jelen tárgyát, Night munkásságának színvonala 2008 óta meredeken lejt. Le sem merem írni "Az utolsó légh... és a Will Smith fényezését és gyermekének Hollywood-i karrierjének bebetonozását szolgáló "A föld ut..." címeit, mert akik annak idején vámpírként kapták foguk közé Shyamalan világának nyaki ütőerét, mostanra simán csak átharapnák a direktor torkát. Teljesen jogosan. Ember, drogot adtál nekünk, egy mozijegy áráért, most meg trágyával etetsz?

Itt tartunk most. Én még bízom benne, hogy fogunk látni jó filmet az indiai születésű rendezőtől. Komolyan hiszek ebben.

Hangulat:
A film első percektől nyomasztó. Köszönhetően a szépen fényképezett, nem mindig a "lényeget" mutató kamerának és a horrorba hajló témának. Engem első mozis megtekintése közben azonnal "berántott" magába. Fogékony vagyok az ilyen öko témákra. Nem zavart a suta magyarázat, mert amire a figyelmünket felhívja, szerintem sokkal "reálisabb" veszély, mint mondjuk egy zombi vagy földönkívüli invázió. James Newton Howard ütős, közepesnél kicsit jobb filmzenéje erre a nyomasztó tanácstalanságra finoman erősít rá.

- Nekem azt ígérték, hogy ez siker lesz!
A nyomasztó érzést a film felénél a zavar veszi át, mert a forgatókönyv itt kezd szétesni, bizonytalanná tenni, olyan jelensorokat bemutatni, amelyek egyszerre hivatottak a drámát finomabbá festeni, ugyanakkor pont ezek miatt a szaggatott töredékek miatt kezd az ember eltávolodni a képernyőn látott eseményektől, mert valahogy olyan, mintha egy absztrakt álomba kerültünk volna. (Night, David Lynch pempőt ivott, csak elfelejtette lenyelni. Kétszer megforgatta a szájában és kiköpte.)
Azután, mikor végül felébrednénk, jön a vége főcím.

Sokat fikáztam?
Lehet. Ez olyan haragszom rád, szeretlek. Mert többet vártam a történettől.
Ezért, vagy ettől függetlenül, nálam simán 70%.

Ha megnéznéd: A Z  E S E M É N Y

Megjegyzés: A film "csak" 2008-as, mégis, olyan az érzésem, mintha legalább tíz éve ismerném, láttam volna. Hm?
Erről a tekintetről beszéltem... Így ember telefonra nem néz...