2013. november 21., csütörtök

The 25th Reich - A 25. birodalom (2012)

The 25th Reich - A 25. birodalom (2012)

A mozifilm posztere erősen emlékeztet a hetvenes évek háborús filmjeinek festett posztereire. Szép munka.


Stephen Amis "háborús" agymenése a nyolcvanas évek stílusában. A tipikus "olyan szar, hogy már majdnem jó.
A trailer vágását tanítani lehetne. Első megtekintésre tényleg úgy tűnik, hogy a film egészen nézhető. :)

Ez a film nagyon komolyan átvert engem. Már ezért kicsit több pontot ér. Nem tudom, hogy szándékos volt e, de az én változatom képi világa egy az egyben felidézte számomra a nyolcvanas évek B sci-fi filmjeinek a világát. Ehhez még rájött a hangulat és Ricky Edwards egyáltalán nem rossz filmzenéje, amely néha erősen emlékeztetett John Williams munkásságára, csak olcsóbban. Az első harminc percben simán bekajoltam, hogy egy nem túl eredeti háborús filmet nézek. Még jó, hogy valahol már olvastam pár sort a filmről, így vártam a csodát. Nálam az időutazásos filmek egyébként előnnyel indulnak, tehát ennek is adtam esélyt, hogy élvezzem.
Ez a jelenet nem a Ryan közlegényből van. A 25. birodalom fényképezése nem rossz.

Én kérek elnézést, amiért összességében élveztem ezt a baromságot. A magyar szinkronos változat ellen szólt, hogy a filmzene túl hangos volt, elnyomta a párbeszédeket, viszont a színészeink egészen sokat tettek hozzá a színészi játékhoz a hangjukkal. Csak azért bírtam amúgy végignézni a filmet szinkronnal, mert a lejátszóban átállítottam valamit, ami felerősítette a szöveget és elnyomta a zenét.

Szóval, az első félóra simán lecsúszott. 5 katona kimegy haláltökére, feladatuk, hogy az elszaporodott puma támadások ellen lépjenek valamit. Az öt figura öt különböző, eltúlzott karakter. (Rajtuk kívül tényleg nincs több szereplő.) Az öreg harcedzettől a panaszkodó zöldfülűig bezáróan. Utánanéztem; csupa olyan színészt találtak, akik itt-ott előfordultak filmekben, ám még azt sem lehet rájuk sütni, hogy "másod-élvonalbeli". Azért az kemény. Pedig a többségük jól megoldja a feladatát. Csak az egyikük játékát éreztem már-már ripacskodónak. Majd írd meg, szerinted kire gondoltam...
- Bassza meg, mi akkor most el vagyunk árulva???

A lóláb a harmincadik perc után lógott ki. Akkor megjelentek a CGI lények - amiket elsőre mutáns pumának néztek - és akkor sejteni kezdtem, hogy nem egy számomra eddig rejtőző nyolcvanas évekből előtört sci-fit nézek, hanem valami Asylum produkciót. Gyorsan utána néztem a készítési dátumnak: 2012

2012? Menj már, pedig de jó múltidéző hangulata van. Mindegy, ettől még próbáljuk élvezni. Egyre kevésbé volt hozzá türelmem.

A pumák odacsalásához kapnak segítséget; egy otromba szerkezetet, ami hangrezgés útján - vagy mi - odacsalogatja a pumát és már csak le kell lőni. A gépezet beindul és katonáink sorra elájulnak. Akkor sejtjük már, hogy bajban vannak. Mire feleszmélnek, kiderül, hogy egyikük egy titkos kormánykísérletre kapott engedélyt, ami időutazásról szól. Felvetődne a kérdés, hogy ha olyan fene nagy kísérletről van szó, miért olyanokkal ment vissza, akik semmit sem tudnak az egészről, ám erre később választ kapunk. Egyelőre karaktereink szédelegnek az erdőben, néha lövöldöznek kicsit és konfrontálódnak egymással.

Az utolsó negyed óra pedig totális agyfaszt hozott. Egyik katonánk akciója sikeres lett és lépett a múlt titkával, míg többiek visszatértek az időben. Ekkor láthatunk pók robotokat, náci anál fickent, gagyi vágást, akciót, halált, zombit és egy erősen Iron Sky-ra emlékeztető bázist is. Szóval szépen, pofátlanul közel kúszik hozzánk a film és aztán ordít egyet, letépi rólunk a takarót és belefingik az arcunkba. A csúnya, hogy egynek simán elment, hiába a buta párbeszédek és logikátlannak tűnő jelenetek. Ezek egy része később nyer értelmet, sőt némi karakterfejődést is észrevettem.
- Ne bassz!!!

Hab a tortán néhány ostoba jelenet, amiken a végén már széles szájjal röhögtem. Csak egy: Főszereplő kiugrik a robot elé, és lő. De besül a fegyver. Éppen csak túléli, de nem mutatják, hogy fegyvert cserél, hanem a vége főcímig fogdossa a szar gépkarabélyt, cseréje helyett.

Apropó, vége főcím; az első óra után kezdtem sejteni, hogy talán nem kapok valamennyi kérdésemre választ ebben a filmben és a megérzésem bejött, mert a stáblista - kicsit hajazva a grindhouse filmes sorozatokra - folytatást ígér. Ajvár!

Egyéb:
A filmet Ausztráliában forgatták. Először úgy gondolták, hamar végeznek, hiszen az egész filmnek csupán 5 szereplője van, de hamar kiderült, hogy hegyek között forgatni elég problémás. A filmet amúgy nem a tippem, az Asylum készítette, hanem három másik cég, melyből kettő gyakorlatilag a film miatt jött létre. Szerintem Stephen Amis, ha kap elég pénzt és időt, egészen fogyasztható filmeket fog összedobálni, mert bár a "25. birodalom" nem nagy durranás, egyszer simán végig bírtam nézni, kikapcsolás nélkül és érezni benne némi tehetséget. A színészvezetés még döcög, a történet meg-megbicsaklik, ettől függetlenül van benne valami.
"Itt" vérzik el a film. A trükkökre nem volt elég pénz, ami látszik a végeredményen.

Figyeld:
- Anal fuck ala robo (Na, ez verte ki nálam a biztosítékot...)
- Updike tizedes színészi "játékát"
- Az utolsó 5 perc. (Az kemény!)

30% fölé. Csak azért nem több, mert többet nem valószínű, hogy megnézem, de nem csalódtam benne nagyot.

Ha megnéznéd: A  2 5.  B I R O D A L O M