2013. szeptember 24., kedd

Girls Gone Dead (2012)

Girls Gone Dead - Hull, a nő (2012)




Rend.: Michael Hoffman Jr. és Aaron T. Wells












Két rendezőnk neve szinte hosszabb, mint munkásságuk. Általában nincs idegem/időm végignézni a bugyuta horrorfilmeket, még akkor sem ha ez a kedvenc műfajom. Az első pár percben eldöntöm, hogy a nézett film le tud kötni vagy nem. A "Girls Gone Dead" erősen határeset. Ha egyedül vagyok, szerintem rossz szokásomhoz híven átpörgetem, de mivel volt társaságom... együtt néztük meg. Nem kínlódtunk végig, mert a film összességében egynek elmegy. Ami sokat hozzátesz, az a cicik és a gore. Ezekből sosem lehet kinőni.
Katie Peterson (Rebecca Foster szerepében) és néhány barátnője, akik itt diákok a valóságban meg pár filmes színésznőcskék, egyikük apjának hétvégi házába utaznak. A luxusvilla nyaralási célokat szolgál, de mivel apucinak volt a naptárban egy üres hétvégéje amit nem nyaralókra szánt, átengedi a helyszínt lányának, mert megérdemli.

Ismét egy sorozat vagy tömeggyilkos, aki csuklyát és maszkot visel...


A csajok birtokba veszik mind a haciendát, mind a környék egyetlen és unalmas szórakoztató komplexumát, hogy egy görbe hétvégét dobjanak össze maguknak. Sikerül. Berúgnak közepesen és felszednek egy csupa csinos fiúból álló forgató csoportot, akik félretéve a munkát, belevetik magukat az élvezetekbe. Közben szokás szerint megjelenik egy álarcos, köpenyes gyilkos, számomra új fegyverrel és aprítani kezdi a fiatalokat.

"Nézd, nekem ez az első... filmem!"


A forgatókönyv gyenguska, a csajok erős közepes. Kinek a melle jó, kinek a segge, kinek az arca. Személyes kedvencem Brandy Whitford, akinél nagyjából minden rendben van, bár kicsit kolbász. (Nem túl vékony) Viszont picike, szép a cicije és az arca és megőrjít a copfjaival!
Ami elég jó lett az a gore: A balta csapások után látható sérülések ügyes munka.
A film röpke nyolcvan perc. Sok új ötlet nincs benne, bár meglepő a végén, hogy a rendőrök nem teljesen seggfejek.
Két legenda is megjelenik a filmben: Ron Jeremy a pornószínész, mint Ron Jeremy és Jerry O'Neil Lawler, a pankrátor király. Ő egy ügyes húzással még bemutatót is tart munkásságából. Esküszöm, Lawler jobban néz ki, mint a majdnem 15 éve forgatott "Ember a holdban" című Jim Carrey életrajzfilm készülésének idején.
A főszereplők közül senkit nem emelnék ki. Nem is tudnék. A főszereplő barátosnéját alakító színésznő feje viszont kiélt rendesen...

Spojler!!!


A vége pedig tartogat vagy 3 másodpercnyi izgalmat és csavart, de aki hozzáedződött az ilyen filmekhez, az már rég tudja majd, honnan fúj a szél.


30%

Figyeld:
- Vannak cicik és csöcsök
- A gyenge színészi játék
- Néhány csajszit talán már láttad pornóban...

2013. szeptember 22., vasárnap

The Croods - Croodék (2013)




The Croods - Croodék (2013)



Rend.: Kirk De Micco és Chris Sanders

Nicolas Cage ha éppen nem valami nézhetetlen szart csinál, meglepetésre bevállal egy szinkron szerepet. (enyhe túlzás) Milyen jól tette!
Cage és Grug
A Croodék nem bonyolult mese. A-ból haladás B-be, pontosabban folyamatos menekülés. Közben kalandok és családi analízis, kapcsolatrendszerről és a szeretetről. Ez az egyetlen komoly negatívuma a filmnek. Egy felnőtt számára kissé talán egyszerű szerkezet és még a vicces kikacsintások is elmaradnak - leszámítva egy pillanatot, amely talány enyhén Mission: Impossible 2. gyanús - ami hátrány, viszont szerethetőek a karakterek és a felütés olyan zseniális - tojáslopás és reggeli torna-futás - hogy ezt a szintet már nem tudja hozni a továbbiakban.
A történet persze arra van kárhoztatva, hogy ne legyen bonyolult, hiszen az őskorban játszódik, amikor az élet egyszerű volt, akár egy faék; ettél vagy megettek.
A Croodék épp ezért nem veheti fel a versenyt az olyan összetett történetű mesékkel, mint a "Hihetetlen család" vagy az eszméletlenül színes és ötletes "Verdák". Ennek ellenére kötelező darab.
Akadnak poénok, tanulság, móka, szerelem, hepiend.
Ugyan minket nem nagyon érint, hisz ha mese, akkor szinkron, ám az eredeti változat karaktereinek olyan sztárok kölcsönzik hangjukat, mint a már említett Nicholas Cage, a felkapott Emma Stone, vagy a kölyökképű és filmjei színvonalát tekintve ide-oda cikk-cakkozó Ryan Reynolds.

Eep sokkal csinosabb a sziklafalon, mint Tom Cruise
A 135 milliós film már Amerikában visszahozta a belefektetett pénzt, ezért előzetes tervek szerint 2019 körül várható a folytatás. Remélem, összetettebb történettel.
Akiről még külön szólnék, az a zenéért felelős Alan Silvestri, aki nálam simán benne van a Top10-es filmzeneszerző listámban. A score talán nem a legkiemelkedőbb Silvestri munka, ám a film eleji tojáslopásos scene alatti muzsika simán zseniális - a képekkel megtámogatva, persze!

6/10

Megjegyzés: A "Dinó" emberszereplős változata.
Tök véletlen, hogy egymás után két filmet néztem meg, amiben a főszereplő neve, kimondva Ip. Itt a főhősnőt nevezik Eep-nek, meg egy 2008-as harcművészi drámában a Sifu/mester neve volt Ip Man.
De mindegy...
- Gyerekek, az ott Mordor vagy Krull?


Versenyfutás az idővel - Getaway (2013)

Versenyfutás az idővel - Getaway (2013)



Rend.: Courtney Solomon

A 80 perc legizgalmasabb pillanata számomra a befejezésen túl az volt, amikor a film vége felé a nagy száguldás közben felismertem a háttérben a MOL benzinkút zöld-fehér-piros logóját.
Karácsonyi mozi...
Ethan Hawke filmje a megszámlálhatatlan autós törés ellenére is low-budget-től szaglik, Selena Gomez pofija meg feldobna egy pornófilmet, viszont színésznőként nem, hogy nem állja meg a helyét, de csak üli. (Érted? Szinte végig egy kocsiban ülnek...eh.)
Solomon patikamérleggel (nem olyan kevés, hanem szépen be van osztva a filmidő alatt) adagolja a rendőrautók összetörését, amivel szerintem dobogós ebben a témában, rögtön a Blues Brothers után.

A lazaságot jelképező szájszéli fogpiszkáló egyszerű kellék, de a filmből szerencsére kimaradt, veszélyessége okán.

Történet:
Klisé, mint állat.
A főszereplő barátnőjét elrabolják és belekényszerítik (pl. Holtidő) egy videójáték szituációba. Előbb lopjon el egy autót, majd Különböző feladatokat végezzen el időre, vagy asszonytárs meghal. Közben bejön egy gombszemű Disney hercegnő, aki az autó jogos tulajdonosa és így tettestárssá avanzsál, egy enyhén "Nekem 8" jelenetben. Milyen szerencse, hogy unatkozó csemete és hacker egyben. Jobban keni a számítógép témát, mint egy tucat informatika tanár.

Gomez lázadó tini karakterének külseje már csak akkor lenne közhelyesebb, ha a kapucni és baseball-sapka mellé orrpiercinget is kapott volna, némi szem körüli árnyékolással.


Végig csörtetnek Szófia városán, rengeteg melót adva ezzel a kaszkadőr unitnak.
A film hiába igyekszik izgalmasan tálalni a nyaktörő mutatványokat, üldözéseket, ha a videóklippes vágás ellenére is ötlettelen és unalmas.
Próbáltam szeretni, Hawke miatt, de a "Gattaca" színésze árnyéka önmagának. Tehetsége nem kap elég teret. Ez, mondjuk felróható a forgatókönyvnek is, hiszen a mimika és érzelmek helyét átveszi a fémcsikorgás és gázpedál-váltó kombó.
Hiába erőlködtek és tettek bele egy kiöregedő legendát (Jon Voight) és egy karakteres rosszfiút (Bruce Payne), ha az elvileg moziba szánt After Dark studió produkciója képtelen ébren tartani a nézőt.
Solomon producerként több mint két tucat produkció felett bábáskodott. Ez a harmadik rendezése, elég nagy szórással. Első munkája a nálunk "alig" bemutatott "Sárkányok háborúja", amelyből csak annyit tanultunk meg, hogy Marlon Wayans ha meghal egy filmben, az attól csak jobb lesz és Jeremy Irons lehet ugyan egy színészzseni, van az a pénz, amiért ő is elkurvul és átmegy ripacsba...


Amire figyelned kell:
- Selena Gomez színész kelléktárát.
- A kopott westerncsizma orrát.
- Mol kút!
- A nem túl eredeti vége csavar, melyben egy percen belül két öreg rosszfiú is cameozik.

A film szinte élvezhetetlenre van vágva, a végén meg kapunk egy indokolatlanul hosszú autós videót, hogy már-már azt hittem, valamikor átkapcsoltam a youtube-ra.


40%

2013. szeptember 17., kedd

Sorozatok: Beugró


A magyar televíziózás egyik legszórakoztatóbb műsora, négy remek színésszel, néha vendégművészekkel, rengeteg ötletes játékkal. Nem ismered?
Pótold.
Rudolf Péter eszméletlen humora sokat tett a produkcióhoz. Többet lehetett röhögni rajta, mint a "Gálvölgyi-show-n".
Én kérek elnézést.
Köszönet Tutyilának, aki feltette az epizódokat a youtube-ra! :)

Touchback - Játékidő (2011)

Touchback - Játékidő (2011)


Rend.: Don Handfield

Két dolog jutott eszembe a közel két órás film megtekintése után. A tartalmon kívül ezekről szólnék.

1. A "Touchback - Játékidő" Nem szigorúan vett értelemben vett időutazásos sci-fi. Bár a főszereplőnk egy öngyilkossági kísérlet miatt visszakerül a múltba, ez a múltidézés simán írható egy halál előtti/helyetti trip számlájára.

2. A főszereplő kálváriája kísértetiesen emlékeztet George Bailey (James Stewart) történetére Frank Capra csodálatos "Az élet csodaszép" című örökbecsű darabjából. Itt is bank szorongatja a főhőst, itt is semmi nem jön össze, itt is van szerető családja, odaadó feleséggel és imádni való gyerekekkel, itt van határidő és dráma, és végül itt is van összefogás és szeretet.

Mindezt két órában, tévéfilmes hangulattal. Handfield filmje nem éri meg a mozijegyet, még akkor sem ha kellemes szórakozás. Húsz perccel hosszabb az élvezhetőnél, néhány karakter nincs kellőképpen kidolgozva, a múltban történő kalandozás nincs eléggé megbolygatva, felturbózva, a lezárás pedig nem olyan katartikus, mint 1946-ban volt Jimmy Stewart esetében.

A film ettől még nézhető, a maszkolás sikeres. Magam is meglepődtem, Kurt Russell fizimiskáján - ilyen öreg már az öreg? - majd talán Capra klasszikusának bennem erősen élő hatására derengeni kezdett, hogy merre tart a történet.
Mondhatjuk, plágiumgyanús a film, mert Handfield a stáblistában semmilyen formában nem utal a híres elődre, a filmben nem tesz rá nyomokban sem utalást, vagy én nem találtam rá ezekre.
Így egynek elmegy, de ha már olyan korrektül felmondja a leckét, lehetett volna kicsit elsöprőbb is akár.
A színészek közül senkit nem emelnék ki. Russell egyenesen elsikkad a szerepében, a főszereplő (Brian Presley - Borderland/Határvidék) meg hozza, amit kell. Macy szerepében egy nem túl felkapott női karakterszínésznő édeskedik, mint jóravaló, odaadó feleség; Melanie Lynskey.


Lynskey 17 évesen kapott lehetőséget "A gyűrűk ura" rendezőjétől, Peter Jackson-tól a különös hangvételű drámában, a "Mennyei teremtményekben", ahol Kate Winslet "párját" alakította, majd tucatnyi közepes mozifilmben kapott felejthető, de bájos mellékszerepeket. Néhány cím, a teljesség igénye nélkül: Törjön ki a frász!, Örökkön-örökké, Sakáltanya, Mindenütt nő. Ha láttad ezeket a filmeket, akkor sem biztos, hogy emlékszel szegényre...

50%

Az erős tévéfilmes érzés miatt. Don Handfield harmadik munkája, egyben első nagyfilmje. A 120 perces játékidő sok.
Másrészt meg a főszereplő annyira szerethető, szinte nincs sötét oldala. A legnagyobb káoszban is alig emeli fel a hangját, pedig már nyakig ér a szar. Dustin Hoffman kisebb kellemetlenségekért is nagyobb műsort csinált a "Kramer kontra Kramer"-ben.
Nagy ölelés apunak! Ugyan a probléma még nem oldódott meg, de a szeretet mindennél fontosabb.
Időutazás a sci-fi műfaj karcolgatása nélkül. Ahhoz kevés. Sportfilmként sem funkcionál. Együtt tűrhető dráma lett belőle.

Alan Silvestri zsenialitása: The Croods

Egy szerintem eltalált, zseniális filmzene a Croodék című, ősemberes animációs filmből. Alan Silvestri már megmutatta, hogy tud felejthetetlen lenni, olyan zenékkel, mint a Predator vagy a Vissza a jövőbe zenei anyaga.
A "Smash and Grab" a "The Croods" album legerősebb tétele. A film képeivel együtt eszméletlen jelenetsor, ahogy a család egy tojást igyekszik biztonságosa ellopni, hogy meglegyen a napi betevő.
Ha láttad a filmet, erre emlékszel, az biztos.
Ha még nem, keresd!
Most pedig élvezd!

Winter's Bone - A hallgatás törvénye (2010)

Winter's Bone (2010)


Rend.: Debra Granik

Filmposzter

Ree (Jennifer Lawrence - X-Men: Az elsők, Éhezők viadala) a hideg Ozark-i hegyek között meghúzódó szürke tanyavilágban él ideg-összeroppanásos anyjával és két kisebb testvérével. Kábítószer készítésével gyanúsított apja óvadék ellenében kiszabadul a börtönből, de a zálog, amit felkínált a szabadulásért, a családi ház, melyben Ree jelenleg él. Mindenki tudja, mivel foglalkozik az apa és az is nyílt titok, hogy nem hajlandó visszamenni a sittre. Ree körbejárja a rokonságot, hogy ráakadjon és rávegye, jelenjen meg a tárgyaláson, de a redneck közösség homályos, főleg rokoni és sötétebb okok miatt, nem segíti elő a találkozót. Megfenyegetik Ree-t, hogy ne kutasson az apja után. Ree képtelen leállni, hiszen testvérei és anyja élete lehet a tétje annak, hogy Jessup előkerüljön.


Már 2010-ben dicsérték Jennifert, pedig...
Érdekes filmdráma, amely szöges ellentétben áll a nyálas Hollywood-i vígjátékok és romkomok tömkelegével. Itt nincs shoppingolás, rózsaszín flitter, csak köd, romos viskók és elnyűtt emberek. Nem tartom Jennifer Lawrence-t a legjobb választásnak, mert ugyan kellemes a szemnek - nekem töltött galambnak tűnik, talán pufók pofija miatt - de nem hitette el velem, hogy igazi vidéki lány. Szinte végig egykedvű, bizalmatlan arccal játssza a figurát. A krumplit úgy pucolta, hogy fájt a szemnek - ilyet utoljára Lenke néni csinált a "Szomszédok" teleregényben. Amikor meg vadászni tanítja öccsét, felmondja a leckét, amit tudni kell a fegyverről, de mikor végül a puska elsül, jobban összerezzen, mint a két kiskorú színészkolléga. Cuki. De legalább a dühös kamaszt jól hozza.

Ez lenne a nagy amerikai álom? Biztos nem - erről a becsúszott magyar zászló is gondoskodik. (Vagy olasz...)


Megemlíteném még Teardrops szerepében John Hawkes-t, aki kiöregedett a suta mellékszereplő kategóriából és belebújt a markáns arcú karakterszínész bőrébe. Eddig olyan filmekben láttam mellékszerepben, mint "Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron", "Viharzóna" vagy mondjuk az "Azonosság".

A filmbe belepakoltak némi feszültséget, amit akkor fogunk igazán érezni, ha meg tudtuk szeretni Ree figuráját. Akkor tudunk érte izgulni. Sajnos a film ebben nem sokat segít. Kapunk pár pillanatot a sivár hétköznapokból, mégsem fogjuk szívünkbe zárni a figurákat. Valamennyien morcosak, idegesek, feszültek. Az ember még keresztül hajtani sem szeretne ezen a vidéken.

Apu eltűnt, anyu csak ül a székben. A három gyerek gyakorlatilag már árva.
Debra Granik számomra ismeretlen rendezőnő második nagyfilmje kellemes filmdrámai élmény volt számomra. Kicsit szétszórt ugyan a forgatókönyv - értem itt ezalatt, hogy annak ellenére, hogy Ree a keresendő konfliktus forrás lánya, úgy viselkedik vele mindenki, mintha valami veszélyes vírus volna, a másik, meg, hogy Ree viszonylag sokat "keménykedik", de amikor negatív hatás éri, pl. Teardrops a hajába markol, jobban megijed, mint vártam volna (de ezt meg betudhatjuk annak, hogy Ree 17 éves kislány) - de a végére összeáll a kép és valamennyire megértjük, hogy bár a senki földjén szinte mindenki rokon, mégis elidegenedhetnek egymástól az emberek, pusztán, mert homályosan látják a jövőt, nem tudják, mit hoz a holnap. Ez a félelem - éhezéstől, szegénységtől, a lehetséges börtöntől - ami miatt olyan élhetetlennek tűnik az Ozark-i hegység.

Gondolom, balra ami lelóg, egy szélhárfa,
de a magyar szinkronban teljesen eltűnt a hangja.
A lepusztult hangulathoz hozzátesz azért, köszönet a díszleteseknek.
Végül kapunk válaszokat, katarzis nélkül. Jessup a rendszer miatt hal meg. Olyan helyzetbe kényszerítik, hogy fel kellene adnia azokat, akikkel együtt él. Mielőtt ez bekövetkezne, ... lépni kell. A hatóság kontra kallódó emberek. A közösség pedig képtelen a hatósággal szembeszállni, így az marad, hogy azt hallgattatják el, aki közülük való.

60%

Társoldal, Soundtracks and You!
Winter's Bone (2010)

2013. szeptember 16., hétfő

Miért nem készítünk horrorfilmet?

Mostanában feltűnt, hogy mi, magyarok, nem vagyunk túl erősek horrorfilmgyártásban. Készül horror a tengerentúlon, Európa szegleteiben, az elvileg csóró keleti blokkban és Indiában is, de nálunk nem.
Miért?

Elvileg 1921-ben nálunk készült az első Draculás film, amely sajnos később a háború alatt füstbe ment, de a film száz éve alatt talán egy tucatnyi műre mondhatjuk rá, hogy a horrorfilm műfaján belül lavíroz. A független videómunkákat is beleértve.

Vajon mi az oka, hogy ez a rétegműfaj, melynek amúgy vannak rajongói hazánkban is, nem hódít?

Talán mert nincs rá pénz. A horror rétegfilm. Ha nincs elég néző - márpedig egy tízmilliós ország nem számít nagy piacnak - üzleti szempontból értelmetlen foglalkozni vele. Mivel Európa közepén vagyunk, egyedi kultúrával, saját szájízzel, még a környező piacra sem tudnánk betörni, nemhogy a világ távolabbi pontjain.

Gondolom ez az egyik ok.

A másik pedig... :)
A magyar mentalitás olyan "negatív", hogy már nem is készítünk ilyen témában filmet. Minek nekünk horror, ha az életünk mindennapjaiban azt érezzük, hogy benne vagyunk egyben.
Nekünk a szar sem elég keserű!